Ölelkezés.
Elmaradt már százszor
semmibe suttogom
mennyire hiányzol.
Fagyban
jégben
sárban
velem vagy
fényben
borúban
s
havas szitálásban.
Hogy árvaságom titkoljam
könnyek nélkül bátran
társam keresem
pirosló bogyóban
fakuló fűszálban
életre készülő
zöld lándzsácskák
létsóhajtásában
patak
ösvény
folyó
mindegyik a társam
s
hogy
megsimítsam
ott a kanyaron túl
hatalmas tölgy vár rám
süvítő szelek
lélekmagányában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése