Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. március 19., péntek

Ölelkezés

Mézben mártottad
ajkad
szemem vele halkan betakartad
végig kószáltál testemen
megpihentél
majd
új táncba kezdtél velem

forogtunk
szálltunk lankadatlan
szívünk ölelkezett a magasban
felrepítettél az égbe
ahogy
testem nem vágyta
nem remélte

majd
összebújtunk fáradt csendesen
eltűnt az árnyék arcodról kedvesem
átkaroltál
besütött a nap
lelkem tükrében újra láttalak
búcsúzásnál összemosódott a könny
tíz ezer napból egy volt az öröm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése