Mézben mártottad
ajkad
ajkad
szemem vele halkan betakartad
végig kószáltál testemen
megpihentél
majd
új táncba kezdtél velem
új táncba kezdtél velem
forogtunk
szálltunk lankadatlan
szálltunk lankadatlan
szívünk ölelkezett a magasban
felrepítettél az égbe
ahogy
ahogy
testem nem vágyta
nem remélte
nem remélte
majd
összebújtunk fáradt csendesen
összebújtunk fáradt csendesen
eltűnt az árnyék arcodról kedvesem
átkaroltál
besütött a nap
besütött a nap
lelkem tükrében újra láttalak
búcsúzásnál összemosódott a könny
tíz ezer napból egy volt az öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése