A ZÉLET KINCSEI...

 

 

Zülleni indultunk tegnap, ideje volt, s ez az első alkalom, hogy a MOM SPORT-ba is eljutottam Ásvány Börzére. Szokott Lurdy házas tékozlásaim után, ezúttal nem mentem egyedül. ELSŐ L, legnagyobb unokám nagyon is mértéktartóan rakosgatta a kiválasztott ásványfüzéreket kosarába. Mosolyogva  noszogattam, míg lassan de biztosan válogatott, s közben én is szemezgettem ezzel-azzal. Nehéz a választás, az én kedves törzshelyem az INKA - a náluk vásárolt szépségekben még nem csalódtam. Mielőtt indultam itthonról a jelenlegi készletemet szemrevételeztem, tulajdonképpen csak egy kis fehér, kék, zöld, fekete, barna, narancs, sárga, áttetsző cucc kellene. 💜No meg lila és rózsaszín, hogy mindenkinek jusson "enyém színem". 

 

 

Kb száz évre elegendő a készletem, színek szerint szétválogatva, de így is akadt "néhány" kedvemre való szépség, melyekből névnapi, születésnapi, meg "csakúgy" ajándék készülhet. Az én "boldog nyuggeres" amatőr kategóriámon túl is van világ, de van ám. Határ a csillagos ég - ásványilag is. Elképesztő kövek, kagylók, stb, még elképesztőbb árakon. Jól van ez így, nem sóvárgok elérhetetlen holmikért, sosem lesz százezer forintom ecccerrre, hogy valami elérhetetlennek tűnő ékszert megvásároljak. De az a tudat, hogy szerényebb árfekvésűekből el tudom készíteni a magaméit, s e kedvtelésem unokáimra is ragadós nagyon is jó.

 Első L fölöttébb szófukar leányzó, míg metrópótlón döcögtünk harapófogóval bár, de kihúztam belőle egy s mást. A legfontosabb, hogy kedveli a gimnáziumot, és jól érzi ott magát. Baromi nehéz hátizsákját megemelve lenne néhány kérdésem közoktatásilag, de ezúttal hagyjuk...  ha a tankönyvek súlya és a tudomány buksiba gyömöszölése között van kölcsönhatás, akkor a középiskolában IS lapáttal osztják az észt. 

Belecsúsztunk az alkonyatba mire célhoz értünk, izgatottan várt ránk 3. és 4. L kisasszony, no meg S úr, egyetlen fiú unokám, aki más úton, pótlómentesen utazott.

Ha az együtt töltött estét egy szóval óhajtom kifejezni: KINCS! Ha többre is van módom, akkor néhány bővített mondattal írom le érzéseimet. A kislányok első alkalommal bízattak ránk ily esti órákban. Elékezett az alkalom, hogy anyájuk és apájuk néhány órás családi kikapcsra eljussanak. Nem árulok el nagy titkot... izgultam. Hogy lesz, mint lesz a két kislánnyal, még nem ismerve esti szertartásukat? Örültem kamaszaim csatlakozásának, s az érzés tovább fokozódott együttlétünk során. Látni, átélni a kölcsönös szeretetet, odafigyelést, türelmet és meghittséget, csodálatos volt. Bevallom NAGYON  büszke vagyok gyerekeimre, és unokáimra - a szeretetteljes nevelés gyümölcseit látva. (Nem először, remélem nem is utoljára tapasztalom meg, hogy a nagyok miként veszik körül szeretettel a kicsikéket.) Az est szépen telt, olvasás, pótvacsora, játék, ásványos beszerzésünk füzéreinek szemrevételezése, számlálása, s utóbb a fürdőzés, pizsamába bújás, elvonulás, elcsendesedés, és mese. Az én tejfelszőke legkisebbem altatás körüli procedúrája nem egyszerű. De egy nagymamának ügyesen meg kell ugrania az elé tornyosuló akadályokat. Csöppecském a napokban lett másfél éves, ehhez képest értelme, figyelme, szókincse és makacssága kiemelkedő. Az utóbbi leszerelése és tetszésének elnyerésére alkalmas, és egyben elalvásra késztető metódus feltalálása okozott némi fejtörést, de sikerrel jártam. Bevált nála is az APARTA (A part alatt...), határainkon innen és túl ezzel a dalocskával szoktam kicsinyeinket álom felé terelgetni. Nem mondom, hogy nem volt időigényes feladat, de kb fél-háromnegyed óra alatt abszolváltam szuszogó kicsikém ágyba varázslását. Midőn ez megtörtént ámulva tapasztaltam, hogy a nappaliban kakaós csiga faló parti szerveződött, csiga tejbe mártogatva... Buli hármasban, ragyogo szemek, huncutkodás!!! Fogmosás, ismételten, mese felolvasás, villany lekapcsolás és egyebek - ez a feladat nagyjaimra várt, s egyszer csak csend borította el a házat. Majd felsírás, újabb ringatás, buta dalocskák, vállamra bukó fejecske, ölben alvás. Midőn az éjszaka leple alatt a szülők hazalopakodtak majdnem mindannyian aludtunk. Kamaszomék hazafuvarozása után az ágyikómba zuhanás úgy nulla óra 55 percre sikeredett. Még szilveszterkor sem szoktam ilyen soká ébren maradni. Kívántam is magamnak boldog új esztendőt!

Kincseimért hálát adva hunytam le szemem, a part felett...