Szemed
szemem fényét régen issza
szemem fényét régen issza
ringató álom sodor hozzám
tépett éjek tisztán
bűnösen
bűnösen
parázsos forrón
didergő hűvösen
minden mi történik
vágyad tékozló tüzében
lehetne élet
bekopognál
képzelem
s
tört
tükörbe nézek
tört
tükörbe nézek
boldog perceket idézek
arcomra
már rég ráfagyott a félelem
tükröm cserepe
telet mutat
tükröm maradéka
nyers pozsgás friss tavaszt
tükröm fénye
gyönyörtől édes vad nyarat
hasgató ölelést
tükröm éle
szomorú őszi temetést
fordult a föld de hányszor
fordult a lét
s
Te játszol
s
Te játszol
céltalan életem
végtelen állomására
meg sosem érkezem
tudom többé nem jössz vissza
könnyem már föld be sem issza
sírni nem lehet
torkomba szorítom
a
képtelen perceket.
képtelen perceket.
A Duna. Mert az ugye? Sokat jártam, pihentem Verőce-Magyarkúton és onnét kiindulva a partok mentén. Szép a Duna, szép a vers is. Szomorúan szép!
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés