ZUHANÁS

Már nem emlékszem rá
miért

már nem gondolok rá
hogyan

már azt sem tudom
mióta

kíséri vágyódó

kínzó kísértet életem

settenkedő

rám rontó

tabukat béklyókat elbontó

őrült
remegő
szerelmed

csak lapul

csak hallgat

lassan elereszt

elfut

szétporlad
elhagy

aztán

hangod

vad áramütése

felborít mindent e billegő ladikban

semmibe markolok

szerelmed hajnal

szerelmed alkony

valahol vársz

a
túlsó parton

kezed nem nyújtod

zuhan az életem.