Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. december 12., vasárnap

Utóirat, Anyámnak



           
                                              

 Mégis hűtlen vagy
hozzám
hová lett hát
kalácsszagú leheleted
görcsös
göcsörtös ujjaid közül
ahogy kibújt
kibuggyant
az élet

étel
illat
íz
zamat

hiába hajtottam
igazamat
egyszer csak
elmentél
kihunyt melengető fényed
lélek
szó
szín
vers
és
zene
életed dicsérete
bennem kavarog
kivel pörlekedjek
ki hallja meg
hogy fáj
szétmar a bánat 
Anyám
ott volt-e
elfáradt szívedben
a végső irgalom 
s a kései
bocsánat?!
 

4 megjegyzés:

  1. Van valahol egy kis közös részünk,aminek az a következménye,hogy Te nem is egyszer megfogalmazod az érzéseimet,élményeimet félelmetes pontossággal.Elszorult szívvel és könnyeken át olvastam versedet.Félelmetesen kifejező és mélyen megindító.Tehetséged nem új számomra,de mindig rácsodálkozom,ahogyan meg tudnak szólítani és el tudnak érni engem a soraid.Igen jó vers,szerintem.

    VálaszTörlés
  2. Röviden csak: nagyon tetszik!
    Szép hétvégét,
    nfde

    VálaszTörlés
  3. Itt soká megálltam! Édesanyám, drága... Miért ily korán?

    VálaszTörlés