Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. december 4., szombat

Még mindig



Még mindig
látom
arcodat
a
 belső
hatalmas
vetítővásznon
minden dal
minden
félre csúszott
szólam
rólad szól
neked kiált
azt zokogja
hol van?

Nem szerelem
már
és
nem utolsó vérig

szürkére kopott
falak között
keresem
a régi
régi
régit.

A dal
szívemben
most is
ott remeg
és
ott remeg
a
tőled kapott
dédelgetett
mámor
hogy mennyire szerettél

egy ős sikoly
gyötör
fázom
minden
megdermedt sejtemnek hiányzol.

Elküldtél
el
és
én is
életemből
fagyos homályba
örökre
száműztetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése