Csak a hangod maradt

Mindent szétégettek az évek
minden elfakult
ködben semmivé lett

néha

már-már

 arra ébredek
csak álom volt
csalóka képzelet

nem tudjuk újra festeni a megfakult képeket
aztán

rám ront egy őrült pillanat
semmit sem akarok
csupán a hangodat
a

percet
mely hangoddal jön
és
őrületbe kerget

széttépnék minden fekete betűkkel írott papírlapot

hisz milliószor
sirattam

az

elveszett tegnapot

elég halk lélegzeted
sóhajod

 

éteren át
életbe táncoltat
minden mondatod

forog a világ

 
bennem
új
és
új
ének fakad
minden veszni látszik
de a
hangod
nekem
örökre megmarad!