Ma egész nap
itt voltál velem
ma egész nap
újra
mint minden nap
mióta elengedett kezem
halálod árnyékába bújva
gyűröm a napokat
kívül
belül
üres
ölni se rest
órák
hetek
sorjáznak
évekké
dagad a fájdalom
ma is
holnap is
látom arcod
hangod halkul
már nem töröd meg
sohasem
a csendet
ki segít
ki vezet
ki szeret engem
Apám
ha már sehol se vagy
csak
elrejtőzve bennem.
Nem tudom Márta! Vajon elmúlik egyszer az önvád?
VálaszTörlés