Alkonyi sorok

Mikor már azt hiszem

hogy vége
egy csendes percben
minden megragad
szavak

fények

és egy régi
édes

édes illat
újra megkínoz
újra eltemet.
Hiába súgom csendesen

magamnak
csitulj

most kell a kopott türelem
térdem

hangom

szívem megremeg
fagyos

jeges hóból
kikaparom
réges régen
elveszettnek hitt szerelmemet.