gyertya
alatta
abrosz
hófehér
poharakban
csillanó
a
bor
a
gyertya fénye
mindent
bearanyoz.
Menny felé
kanyarog az ének
szól
hozzánk az
égi
üzenet
békesség Isten emberének
békesség néktek
s
szeretet.
Minden szót értek
hallok
míg
a
fehér abrosz
felett
megjelenik
fáradt sebzett arcod
vértől ázott
bekötött fejed.
A
vér
a
seb
a
homlok
mit
minden karácsonyon
magammal
hurcolok
az ige szól
torkomat
szorítja
könnyben
ázó
keserves
fájdalom hurok.
Poharakon
villannak
a fények
a gyertya lobban
szívemben dobban
a félelem
meddig maradsz
meddig kíséred
még
hiányodtól
meggyötört életem.
A versemhez csatolt kép nem saját felvétel- lehetőség szerint pótolni fogom.
VálaszTörlésAddig is köszönet az alkotónak....
Az alábbi verset most "találtam":
Nagy László: Az angyal és a kutyák
Mellemet nyomta nehéz álom,
gyémánt fénnyel szememet sütötte:
láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve.
Átlátszó volt az angyal torka,
benne a lélek föl és alá járt,
sárga kutyák két lábra állva
nyaggatták, csomóban tépték tollát.
Korán ébredtem, fájt a szívem,
éreztem, valóság volt az álom,
angyaltollat keresni mentem,
hó ragyogott az egész világon.
Míg élünk kísérnek! Bár fáj, de jól van ez így! Szerintem. Én nem szeretném, ha nem így lenne.
VálaszTörlés