Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2011. március 30., szerda
Figyelj rám
Olyan késő ez az este
árnyát a fény rám se vesse
szavakért kutatok
kábán merengve
mert oly hosszúnak
tűnik már az este
az alkony is
ahogy a két ladik
egymástól távol
kiúszik a végtelenbe
a fakuló sugárból
s karom
ha még úgy akarom sem
tarthat vissza
elnyújtott tétova mozdulattal
húz a magány
a fáradt szomorúság
sűrűsödő iszaptengerébe
figyelj rám
ha nem is hallod meg
zokogásom figyelj
mert némán is
csak neked kiáltom
félek a magányos esték
gyilkos perceitől
egyre szorosabban
ölel körül a bánat
és nincs erőm
hogy érted s értem
közös holnapért kiáltsak.
Címkék:
bánat,
szerelem,
vágyakozás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A magány kettesben talán még nehezebb, mint egyedül...
VálaszTörlésKicsit szomorkás a hangulatom...
VálaszTörlésNo de! Szeretnélek meginvitálni az "Egy jó szó" játékra. Kukkants be hozzám, lécci.
Szuszog ez a vers.
VálaszTörlésszép és szomorú
VálaszTörlésÉn is pont ezzel akartalak vidítani:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Marta,
VálaszTörlésBeutiful dramatic poem !!!
Greetings
Én köszönöm a verset.....Azonosulok vele.:( Ez van....
VálaszTörlés