Játék egy új tavaszban

Azt játszanám, hogy köröttem
selymes fényű rét van,
s a rétnek közepében
rojtos szélű pléd van
simára húzva feszesen terítve
talpamat ráteszem
a víztől nedves fűre.

Kacér fűszál karcolja a hátam
parányi bogár fut végig rajtam bátran
rám hullik néhány kék, s fehér szirom
míg az ég felhőit egyedül bámulom.

Azt játszanám, hogy messze
virág áradástól illatoktól veszve
  felfénylő sugárban lábujjhegyre állok
suttogva is visszhangra találok.


Játszanám, hogy mi körbevesz
nem emlék nem képzelet
nem fuldokló reménység
és végképp nem leszámolás,
hanem örömtől harsogó víg nóta
friss életem puha takarója.


Játszanánk míg ránk borul az este,
hol nem lesz minden feketére festve,
s az alkonyatban deresedő árnyak
csukódó szemünkben csillagokat látnak!