Ablakom

Tárd ki az ablakod
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab

s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt

zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.

Tárult ablakomba
szél sodorja be a hangokat
nyár van izzó
ajándék ez a
hűvös szélfuvallat

ébredek hát
még egy pillanat
és magamba szorítom
frissen szőtt álmomat
s neszektől gazdag
magányos hajnalomat.