Átölelt és szorosan tartott
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
lágyan csókolta homlokom
az utcán szerte dal visszhangzott
rigó súrolta az árnyakat
Ő jött mögöttem észrevétlen
tarkómhoz ért megsúgott titkokat
szívem vágyódón beleremegett
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor
a hársvirágtól terhes
fák lehajló árnyas ágainál.
s én nem törődtem már semmivel
mindegy volt a földi sok teher
szórtam dobáltam le a súlyokat
éreztem rég feledett útra újra hívogat
bokrok fák fölé magasra emelt
lebegve nézem messziről
a június esti fényeket
mindent megmutatott
az élet falakon át
gyönyörűséget és halált
szürkébe hajló villanó eget
madárdalt rózsát szellőt illatárt
kihalt volt az út sehol egy lélek
tükrös folyómra már nem hullott sugár
belém karolt s nem engedett el
csak kapunyitáskor
a hársvirágtól terhes
fák lehajló árnyas ágainál.
Gyönyörű képek, rám tekeredve átjárt minden szó, hogy magaménak érezhessem azt az alkonyt, hogy elbújhassak benne...nagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm, péntek esti hazafelé tartó utamon ért el ez a találkozás...
VálaszTörlésMagával ragadó sorok.....Felemelő az olvasó számára is!
VálaszTörlésSzép! és mennyire átérezhető, legalábbis emlékként, valahonnan elég mélyről immár...
VálaszTörlésSzép sorok,és mélyek .Valakinek a hiánya szinte minden versedben ott lappang,vagy csak én olvasom ki ezt belőle,nem tudom?
VálaszTörlésSzép! Mélyről jövő, lélekérintő.
VálaszTörlés