Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. augusztus 28., vasárnap

Részegség



Agyad még mindenre ügyel
szíved mégis újra

régi hibát követi el
kalimpál
szorít
szemedre halvány ködpászmát kanyarít
nem látsz koszos padokat
térre hányt ócska lomokat
sem a dübörgés
sem a szennyek
nem érnek el

nyújtózol 
nem követelhet már új áldozatot életed
csak ülni egy padon
és
csendben
enni 
inni
belélegezni 
a  
fényeket
mindent mi egyenesen
az 
égből érkezett


fák susogó hangja helyett
hallani véled azt a szót amitől
magadhoz öleled a semmit
káprázatod
reméled tart még perceken át
bár legbelül örökösre képzeled

aztán egy villanás alatt
helyükre kerülnek a dolgok
ég-ég
föld-föld
nincs is helye itt mennynek
eszmélsz 
s
magadban cipeled tovább
részegséged égetően fanyar
bizsergő
fájdalmas mámorát.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Márti!
    Ritkán írsz, de akkor gyönyörűt, szenvedélyeset, csodaszépet, lenyűgözöl, elkápráztatsz!

    Köszönöm ezt a szépséget, gondolataid mélységét!

    Blogomra elviszem, engedelmeddel!

    U. i.: A formát szépen eltaláltad!

    Baráti szeretettel:
    Miklós

    VálaszTörlés