Fehér habvirágba csókolok
ránevetek
minden orgonára
nyírfa törzsére
kis jelt karcolok
arcom fúrom
labdarózsák szirmába
májusi zuhatag
tobzódó tavasz
fényében
Te
rejtezel
árván
árvácska
margaréta
is
markomban marad
Mama
könnyet morzsolok
kertembe szél futott
üvegcserepet
visz
a
víz
tobzódó tavasz
fényében
Te
rejtezel
árván
árvácska
margaréta
is
markomban marad
Mama
könnyet morzsolok
kertembe szél futott
üvegcserepet
visz
a
víz
kéken tükrözi
szép szemed világát
neked ültetem
száz szám tündér virágaim
rólad susognak
ma is
illat muzsikát
nagyra nőtt
bódító széthulló jázminok
kiáltanék
némaságom hallod
elrabolnak
téged
téged
fényárban fürdő
sugaras hajnalok!
Anyukámra emlékeztem szép soraid kapcsán.
VálaszTörlésSzépet írtál - szeretettel jártam itt!
VálaszTörlésLukács Mária(csillogo)
Gyönyörű gondolatok. Amikor megláttam a képen lévő orgonát, a tejszínhab jutott az eszembe...majd el kezdtem olvasni...
VálaszTörlésCsodálatos vers és fotó, a blogod hangulatáról nem is beszélve! Gratulálok! :-))
VálaszTörlésKöszönöm kedves soraitokat!
VálaszTörlésnagyon szépen írod le a tavaszt...és persze az emlékeket.
VálaszTörlés