Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. december 28., csütörtök

Hozsanna


Kibújik az éj alól a csodálatos világ
halvány köpenyében
ringatja még magát
és
rám is derül
terül
belőle

bánatok
sajgó
órák
eltemettetője

égi kép
rózsa és kék
szép

akár
egy
lágy
ecset
sejteti puhán a messzi fényeket

hosszú sötét éjjelek után
eső cseppek
monoton
litániája
szakítja meg reggeli
életes imám

új
reggel
új
nap
markomban ezer ragyogó kincset tartok
rakódnak egymásra boldog percek
arcok
szegeznek
fájdalmas sajgó évekre
glóriát

szürkévé váló túlsó partra
átvisszük-e
létünk
legszebben
dicsőítő szavát?!






1 megjegyzés: