Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 7., vasárnap

Magányba hajló...


Sötétben gomolygó éjszakai felhő tapad a túlparti fákra
fölöttük
világos szürke a menny
magasba emelkedő repülő fénye
jelez
e
furcsa látomásban

veszteségeimen
pengényi szín már-már áthatol

magadra zárt magányban kínlódva ébredsz valahol
az
órát
nézed
hajnali négy
ilyenkor szoktad kicsikarni
a
hajnal első
szép
jelenetét


kemény a csend
döntöttél
ez jól van
 
vajon
lesz
e
falatnyi kedv
a
holnapi útravalóban

élet csukódik
kattintással
távol tarthatod az egész világot
bőrödön nyomot hagytak tegnapi nyomorúságok
kezedet felfűti majd forró tea
vánkosodba mélyedsz

ezerszer végig pergetett bánat

vesztese voltál vagy szilárd bajnoka
a
villanásra kitágult 
színekkel vakító különös világnak?!
 
(Színház az egész világ...?)

2 megjegyzés: