Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 1., hétfő

Új esztendő hajnalán...



Szerintem a vidámság a legfontosabb...

Pl - kutya az ágy alatt, beszorult kutya az ágy alatt, azaz az ágyam alatt...

Zsömle úgy megsokallta az eszeveszett lődözést, hogy nem elégedett meg az előszobai üldögéléssel (ami ugyebár kijár neki midőn szeretett felebarátaink százezreket taszajtanak szanaszét az ég felé...). És bejött hozzám, aki arra ébredtem, hogy kutya tuszkolódás az ágy alá + a dörgések hangjának sűrűsödése valszeg éjfélt jelent.
Nem is tévedtem.
Zsömike azonban nem számított a kézimunkás dobozok számának megszaporodására, amiket ünnepi vendégségek idejére az ágyam alatt rejtettem el ÉS beszorult.


Zabálom a pofáját, csak kievickélt!


Kicsit jártunk, kitártam az ajtót, hátha meggondolja magát, de a harmadik világháború hadüzenet nélküli kitörésének "illata" oly erősen vágta orrba,  hogy nem élt a szabad levegő szippantásának lehetőségével... a galád.

A gazda szétnézett az udvaron, megjáratta szemét a portán, konstatálta, hogy nem égett le se szín, se pajta, a lovak is épségben helyükön  maradtak... Azaz műhely, fatároló és a düdük sértetlenek.
Szívünkben úgy dallamok muzsikáltak, lám azonnal van okunk hálára.
Pazar évet zárhattak petárdázó, komplett, több órás tűzijáték parádét rendező feleink, hisz jut suska rendesen az úri huncutságokra (No szerencsére nem a mi üzletfeleink...).
Nem néztem semerre, nem akartam látni a robbanó fényeket, megelégedtem az udvarunkra hulló cucc fullasztó füstjével.
Cselesen kidobtam egy-két finom falatot, hátha rámozdul az eb, de semmi, a macska ismét ügyesebbnek bizonyult. Macska ügyileg érzelmeim még nem magasztosultak fel, így a Cili, Morzsa, Mákos guba... stb névre elvileg hallgató állat kint töltötte az évváltás fenséges pillanatait a fűtött kutyaólban.
Zsömike makacsul  tartotta magát, azaz kötötte az ebet a karóhoz, pontosabban a bejárati ajtóhoz.
Nem pezsgőztem, nem virsliztem, hanem bebújtam ágyikómba és egy új fajta átkot eszeltem ki.
Hiszek varázserőm hatásában.
Úgy hogy ne tessenek csodálkozni kedves petárdázó urak és legények, ha libidójuk csökkenése fordított arányban lesz az éjszaka során elkövetett durrantásokkal. Fixa ideám lett ugyanis, hogy a robbantgatások valamiféle potencia gondot rejtenek. A legények a gáton, akarom mondani a partfalon rendesen helyt álltak tűzijátékilag, ha eztán az ágyban nem lesz hasonlóan pazar a teljesítmény okoljanak csak engem nyugodtan.
Én az átkom fel bizony nem oldom, Zsömle és más négy lábú állatok nevében állíthatom, hogy jogos!

BUÉK!

(Kireggeledett. Zsömi most már kint üldögél az ablakom előtt, feltehetően a sokkhatás nem múlt el, szemben vele ugyanis fekete madárka keres valami elemózsiát, köztük alig egy méter, és az eb rá sem hederít. Legalább belé szorult egy kis emberség. Szeretem az állatokat....)


1 megjegyzés: