Aranyhajszállal átszőve a nap, kis kezét tenyerembe rejti. Nem történik semmi különös, jövünk-megyünk. Beszélgetünk. Kár, hogy nem maradnak meg bennem szóról szóra gondolatai. Tűz gyújtás, reggeli, vajas kifli karika, ketté szelve mind, s ő tányérkájában sorokba rendezi. Sonkát is csipeget, morzsák billegnek parányi ujjain. Halk, huncut, nevetős - ki-kivillannak rizskása fogacskái. Könnyű a játék, a mese - anyámra hasonlít, olyan jó szívű. Kettős az érzés, mintha egyszerre tölteném az időt - vele és unokámmal is. Figyel, kérdez, megjegyez. Útjaink, óráink örömmel csordultig telik.
Harc nincs, unokás nyafogásra rögvest érkezik a válasz, bolondos versikék, korláton billegő elefántról, és a nevetés máris mindent elsimít.
Korláton üldögél egy apró kolibri,
nem tudja
hogyan kell onnan lejutni
tárd ki a szárnyad
célozd meg a számat
nyávog a macska
így tanítgatja repülni...
Korlátra csücsül egy rózsaszín malacka
fél hogy csülkeit a farkas bekapja...
(stb)
Nos a fejemből reggel ilyen és hasonló bolondos versikék pattannak ki, míg a barna loknis nővérke harisnya felhúzással kapcsolatos ellenállását próbálom legyűrni. A korlát az ágy pereme, amire felült és erősen dülöngélve kegyeskedik hagyni, hogy öltöztessem. (Más napokon egyedül is megy neki, no nem a felemás korlát, hanem az öltözködés, de tegnap valahogy kézzel-lábbal tiltakozott a rideg valóság ellen, hogy időben kell az óvodába eljutni...)
Kárpótlás is volt.
Délután az óvodai ismételt durci után jól esett az őszi erdőben csavarognunk.
Magasles, etető, kökény, és még ki tudja mily őszi információt tudtam buksijukba csorgatni.
Utóirat erős idegzetűek számára:
Korláton dülöngélt egy hatalmas elefánt
szédült
hát
ormányával mindent jól telehányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése