Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2020. október 30., péntek
NEONOS HAJNAL...
2020. október 29., csütörtök
Elveszett mind a selyem...
Elveszett mind a selyem
mindent átsző a felszálló tejszerű pára
nézi az ismerős színeket
rozsdás – barnás – vörhenyes levelek
tapadnak a tárulkozó őszbe szédülő tájra
kormos ikszeket firkálnak a fák a megszeppent világra
nagy bokor krizantém próbálja pótolni a napot - színe világító sárga
egy kis narancs és lila itt-ott
emlékeztet még a nyári színes élet orgiára
vetkőznek ismét - lerántják a leplet
hamarosan meztelenek lesznek a kertek
meleg felkavaró szelek minden levelet felsepernek
s
nem súgják fülembe csendesen
Isten veled törékeny nyári szerelmem
ma még világoskék cirmokkal ékes az ég
de holnap nehézsúlyú felhők versenyeznek
elveszett mind a selyem
lágy érzékeny forró ölelések odavesztek
napról napra több eső mossa a sápadó mezőket
erdő szélén a vándor didergő tócsákba léphet
és
itt belül is sokasodnak a szürke foltok
oda a nyár utolsó édeskés bora
emléke visszajáró hűséges kísértet
hiába csalogat kacéran a most
tudja - érzi
nem lesz igazán édes a friss must
hiába kortyolja hosszan
múlt ízét többé nem idézi
csak az az utolsó szó ne hullott volna
az a könnyben kotorászó sóhaj
szekrény széléhez támaszkodott sehová se nézve
dobta elé
vége
koppant a szó - földre hullottak a hangok
és
a
gangon lassan lefelé nem kérdezett vissza a másik
bőrén szerelem cseppek csordultak csendesen
korlátba kapaszkodott némán hogy gyengülő lépteit el ne vétse
szívzár kattant – szigorú mosollyal
könny nélkül jutott el a távoli metró állomásig.
2020. október 28., szerda
Egyetlen csepp...
2020. október 25., vasárnap
"Az igazat mondd, ne csak a valódit!"
https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/97186/ertekezes.pdf?sequence=4&isAllowed=y
https://nyiregyhaza2019.blog.hu/2018/10/22/_56_nyiregyhazan?fbclid=IwAR3lAXyu1dKW3TOEUiyUAeVVxwo08hACXr6w8j5za07P7T3Er_CgMdFoyPc
2020. október 23., péntek
1956 - Akkor is szabadság...
"Majd ha ünnep,
Majd ha ünnep lesz végre,
Írjátok az égre:
Édes-keserű, ha forr a dal.
Hogyha félve mondják,
Akkor is szabadság!
Hogyha vérem ontják,
Akkor is szabadság!"
/Ghymes/
Szép ősz lehetett
bárhogyan próbáltam
nem tudtam megtartani mind az emlékeket
nem látom már magam előtt nagyapámat
arcát takaró hatalmas szakállat
ki fogadalmat tett
addig növeszti míg el nem tűnnek a megszállók
a
szovjetek
s
kicsiny hazánk újra szabad lesz
nem érte meg - néhány nappal előbb halt meg
mint ahogy a forradalom
tűzvirága beragyogott a Kéz utcai kicsiny ablakon
mi az őszi napban kiskabátban gyerekek hárman
tanakodtunk Tompa Mihály utcai otthonunk udvarában
nem tudtuk mi is az a forradalom
apám alakja vékony volt arca sápadt
nem vettük észre szemében az őszben fellobbanó lázat
éltünk
magas fakerítés mögött
vigyázott ránk anyánk
nem messze tőlünk élt nagymamám és nagyapám
néhány perc séta volt csupán
anyám arcán öröm és aggodalom
nem mehetünk hozzájuk – mondta
kitört a forradalom
csupán emlék töredékek maradtak
de feledhetetlen fájdalmas az a pillanat
amikor elhangzottak a döbbenetes szavak
bejöttek az oroszok
csörömpölt csikorgott a sárga macskaköves Debreceni utca
lomha tankok sora vánszorgott keresztül a városon
udvarunkból is hallhattuk a megszállás iszonyatos zaját
ruszkik haza - elcsendesült a szó
helyét a rettegés vette át
emlékszem a házkutatásra - az AVH-ra - fekete autókra és a tárgyalásra
hová anyám elvitt magával
legkisebbként legalább pár pillanatra
bilincsbe vert édesapámat
messziről meglássam
az
arcokra akik mint bűnözőre úgy „vigyáztak”rá a betegre
csontsoványra
emlékszem
pizsamája nehéz illatára mit szorongattam hazajöttét várva
és
emlékszem egy gonosz vörös arcra
Piroska bácsi - mondtam anyámnak
pedig a neve Farkas elvtárs volt - megfigyeltem jól mekkora volt a hatalma
fejem búbján talán félre is csúszott a meggy színű svájci sapka
tárgyalások sorozatára
még jobban az évtizedeken át véget érni nem akaró harcra
a
bélyegre - apád ötvenhatos
nem terem neked itt babér
maradj nyugton – fogd be a szád – ne lázadozz
földönfutók lettünk de vittük mindig magunkkal a szent szavakat
igazság
szabadság
haza
alig voltam öt éves el kellett hagynunk barátot és rokont
Nyíregyháza fénye
egyre csak távolodott
kis motyóba rejtett kincsemet mindenhová magammal viszem
bárhová sodor is a sors
"akkor is szabadság"
így tanítottak ők
az
örökké küzdők
apám és anyám
övék is ez az ünnep
emlékük felragyog mint ködös reggelt szétszakító nap derűje
a
szabadon hömpölygő áradó Dunán.

2020. október 22., csütörtök
Mit visz a kishajó?
![]() | |
(Ez a hajó nem az a hajó...) |
2020. október 19., hétfő
Erdei út... a festészet napján...
Ezer színével int felém
hívogat s a szél is zenél
avar roppan
őszi virágok szirma lobban
kövér felhők futnak az égen
festménybe léptem
mint egy régi régi képen - erdő napfényben
öreg törzsek korhadása - -nyurga ágak hódítása
gombák - tollak
múlt tör rám és emlék éled
szagok - színek
agyamba behatolnak helyet kérnek
újra kamasz vagyok s egy Paál képet nézek
víz fodrozódik
csónak billeg
sietni kell de vajon minek
ki vár
mi vár
hová visz a rohanás - hová sodor a vágta
lehajolok
bogárka száll kései virágra
kicsiny gyík bújik
sápadt levélen vizet csókol a nap
hosszan nézem őszre itt mi is maradt
képeskönyv élet - elfutott idő
álom a tegnap és az azelőtt
szirmokkal ölelő vágy
hosszúra nyúló pillanat
remegő levelek a víz fölött
tükörkép - a folyó szalad
sóhaj
siettet - sodor a pillanat
át a vízen hazafelé az őszi szél hajamba kap beleborzol
hideg jár át - első kísértete a hosszú télnek
míg hazaérek
gyors szikra pattan - hasábok égnek
dermedt kezemben forró tea
orromba visszaköltözik az otthon szokott füstfoltos meleg illata.
("Megtaláltam azt, ami után a szívem vágyott..." Paál László)
2020. október 6., kedd
HAZATÉRÉS
Óriássá nőtt képek kúsznak át
szobám fehér falán
hazatértem első hajnalán
mozduló
hegyek
völgyek
halmok
sírok
temetők
elhagyott hantok
fák
bokrok
kárpáti egekbe szálló madarak
könnyel feláztatott gyönggyel kivert utak
kanyargó ösvény
imbolygó
folyó
rét
mező
fűszál
illatot hozó
tajtékot vető víz
áradó patak
borjak
bárányok
friss forrású kutak
szirmok
hajamba akadó elszáradt ágak
arcomon megpihenő
csend
fájdalmas alázat
haza
hon
vágy
álom
végtelenítve fut lelket feszítő vetítővásznon.
2015. 07. 10.