Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. október 23., péntek

1956 - Akkor is szabadság...

 

 "Majd ha ünnep,
Majd ha ünnep lesz végre,
Írjátok az égre:
Édes-keserű, ha forr a dal.

Hogyha félve mondják,
Akkor is szabadság!
Hogyha vérem ontják,
Akkor is szabadság!"

/Ghymes/


 

Szép ősz lehetett

bárhogyan próbáltam

nem tudtam megtartani mind az emlékeket

nem látom már magam előtt nagyapámat  

arcát takaró hatalmas szakállat

ki fogadalmat tett

addig növeszti míg el nem tűnnek a megszállók

a

szovjetek

s

kicsiny hazánk újra szabad lesz

nem érte meg - néhány nappal előbb halt meg

mint ahogy a forradalom

tűzvirága beragyogott a Kéz utcai kicsiny ablakon

 

mi az őszi napban kiskabátban gyerekek hárman

tanakodtunk Tompa Mihály utcai otthonunk udvarában

nem tudtuk mi is az a forradalom

apám alakja vékony volt arca sápadt

nem vettük észre szemében az őszben fellobbanó lázat

 

éltünk

magas fakerítés mögött

vigyázott ránk anyánk

nem messze tőlünk élt nagymamám és nagyapám

 néhány perc séta volt csupán

anyám arcán öröm és aggodalom

nem mehetünk hozzájuk – mondta

kitört a forradalom

 

csupán emlék töredékek maradtak

de feledhetetlen fájdalmas az a pillanat

amikor elhangzottak a döbbenetes szavak

 

bejöttek az oroszok

 

csörömpölt csikorgott a sárga macskaköves Debreceni utca

lomha tankok sora vánszorgott keresztül a városon

udvarunkból is hallhattuk a megszállás iszonyatos zaját

ruszkik haza - elcsendesült a szó

helyét a rettegés vette át


 

emlékszem a házkutatásra - az AVH-ra - fekete autókra és a tárgyalásra

hová anyám elvitt magával

legkisebbként legalább pár pillanatra

bilincsbe vert édesapámat

messziről meglássam

az

arcokra akik mint bűnözőre úgy „vigyáztak”rá a betegre

csontsoványra

 

emlékszem

pizsamája nehéz illatára mit szorongattam hazajöttét várva

és

emlékszem egy gonosz vörös arcra

Piroska bácsi - mondtam anyámnak

pedig a neve Farkas elvtárs volt - megfigyeltem jól mekkora volt a hatalma

fejem búbján talán félre is csúszott a meggy színű svájci sapka


tárgyalások sorozatára

még jobban az évtizedeken át véget érni nem akaró harcra

a

bélyegre - apád ötvenhatos

nem terem neked itt babér

maradj nyugton – fogd be a szád – ne lázadozz

 

földönfutók lettünk de vittük mindig magunkkal a szent szavakat

igazság

szabadság

haza


alig voltam öt éves el kellett hagynunk barátot és rokont

Nyíregyháza fénye

egyre csak távolodott

 

kis motyóba rejtett kincsemet mindenhová magammal viszem

bárhová sodor is a sors

 "akkor is szabadság"

így tanítottak ők

az

örökké küzdők

apám és anyám

övék is ez az ünnep

emlékük felragyog mint ködös reggelt szétszakító nap derűje

a

szabadon hömpölygő áradó Dunán.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése