GOMBOK

 

Eresz alatt asztalon

udvari hosszúkás kispadon

kint és bent

lent és fent

ládák

dobozok

zsákok

tornyosultok hegyekben

tizenkét éve rám vártok

minden egyes mozdulat fájdalmas sóhaj

szívszorulás

könyvek – könnyek

poharak – párás sóhajok

kanalak – kínok

ezernyi tárgyat látok

múltat siratok.

 

Forgatom hátha új jelre találok

téblábolok

keserves minden mozdulat

tiltakozom

megpróbálom kimosni a foltokat

szélben szálló száradó kabát idézi alakod

jaj hogyan dobjam ki

előttem a zsák

benne ingek

fehér kék csíkos kockás

menthetetlen mind az idő foltját mosószerek sem fogják

makacs vagyok

látom ahogy megfordulsz az utcán megemeled a kalapod

elgondolkodva mész tovább

cipőd fényes makulátlan a ruhád

 itt a nyakkendőid nagy kupacban szanaszét

gyűrött inghegyek

jaj mivé lett mind s most mit tegyek

nincs más hátra ollót fogok

maradjanak meg nekem a gombok

gyöngyház fénnyel itt ragyogtok

morzsái a múltnak

 mind porba hulltak

tizenkét év elrohant

padon és asztalon

kint és bent

iratok

dobozok

zsákok

pakkok

legalább ti markomba szorított opálos fényű gombok

sötét felhők közt is velem maradtok.

 

/Édesapám drága tizenkét év után is sóvárgom bölcs szavaidat./

 1923 március 22 - 2009 május 8