Rárós felé...

 

Völgyek erdők hegyek

távoli ormok

karnyújtásnyira vadvirágos

készülődő akácos ligetek

fácán szalad

őzek bújnak

repcetáblák kikerics sárgán egészen fel az egekig nyúlnak

zsong a lég

méhek

szirmok mámora

Ipoly hömpölyög

áradó fényben bodza zöldell

bimbót bontó bágyadt orgona

páfrány hajtások nyújtózkodnak

fűszálak között halk léptem serény

tavaszi zsongásban éledő vegytiszta remény

elképzelem hogyan állna meg órám

tágas mezők vad színekben pompázó óvó szegletén

hosszasan bámulnám a felhők foltjait

idegen vagyok mégis ismerős ma itt

fullasztóan szép

 mennyei illatokat hajkurászó szél

belém köt és már el is illan

nógrádi dombok közt újabb csoda villan

bárányok

borjak

foltos szőrű lovak

titkokat rejtő útkanyarulat

öreg dülöngő házak suttognak mesét

hallom pókhálós tenyérnyi ablakok szomorú üzenetét

kidőlt - bedőlt kerítés

kő

Krisztusok

valahol a világ háta mögött magam is árva vagyok

iramodó gondolat - szemembe porszilánk tapad

kövér legelőn gulya heverész

karámba szorított réten kiscsikó fut anyája felé

szőrére csíkokat rajzol a nap

lucernaföld fölött türelmes köröket író ragadózó madarak

lecsapni készülnek

szárny meg sem rebben

 éhesen villanó szemek 

csalóka csendben

fűszál sem remeg

halk

szemérmes sóhaj száll messzeségebe kékült

elorzott magas hegyek felett.