Az úgy volt, hogy tegnap útközben megmutatta magát a színfolt, fehérek, sárgák, kékek között felfedezve "őt" a boldog tavasz hirdetőt minden eszembe jutott. Tavaszok, nyarak, szenvedélyek, és este félálom, álom között megérkeztek a szavak. Csak forgolódtam, s jöttek a képek, emlékek, léptek, hiú ábrándok és beteljesült remények. Reggelre elillant mind és most hiába próbálom, hiába vágyom - ugyanazt és ugyanúgy már ki nem találom... Bukdácsolok, "tollam hegyén" nem születhet meg úgy a költemény, ahogy neked szeretném visszaadni - cserébe az életszerelemért.
Nap piheg az égen
Szöszmötöl a nyár
Zöldbe borult ágra
Parányi pille száll
Habfehér pamacsok gurulnak
Szanaszét
A szél vad táncát járja
Elvesztve eszét.
Erdő mély szava zendül
Szívemhez tapad
Lesz még közös utunk
Vénülő fák alatt?
Fent akác virágzik
Bodza tányérja ring
Csipkék pereméről
Bogárka széttekint.
Toldom foldom a percet
Bánat ne jöjj közel
Törékeny pipacsot
Kegyetlen lián szorosan átölel
Megremeg a selyem
Szirom lepereg
Piruló május
Véged
Múlt varázst idézek
Szemem sarkában kucorgó
Könnycsepp lassan megered.
Pipacs halál
Erdő szélén jártam
mindenfelé magasba nyúló nyárfás
virágban
habfoltos volt az út.
Éppen ott ahol az ördög
fedelet
hangosan a pokolra csapott
ott ahol megremegtünk
s
ijedten felnevettünk
a
furcsa hang
itt motoszkál fülemben ma is
találgatom mi lehetett
és
nem találok feleletet.
Legalább végre megleltelek
csodáltam
giz-gaz között remegő
pompás
kelyhedet
életes döbbenet
hív
kacér
kedves
sóvár szerelemre csábít
alig hogy léptem feléd egy moccanásnyit
a
sűrűn tekerődző
rád szőtt liánból
kisegítselek
szárral együtt szirom is szakadt
és
a
tündérszép virágokból csak egyetlen egy maradt
meggyilkoltalak.
Pipacs
Kívánatos pecsét
szelíden ringat a szél
buggyanó piros
leszakítani ma is tilos
érinthetetlen
titkos szerelemben
fogant gyönyör
hiányod meggyötör
partoldalon
mezőn
terülő legelőn
búzakalászok árnyékában
hűvös tavaszon
lüktető mezítelen nyárban
éledésben és elmúlásban
mindet megtalálok benned
vakon keresőn
megnyugvást és reményt
hogy
újra s újra
lehess enyém
boldog
bíboros bókolás a szélben
szirmod ékes
térdelve nézlek
és
száz meg ezer
átvergődött út sem téríthet el
parttalan napok
halomba hányt ócska semmiségek
karvaly bánatokban
is
megtalállak téged!
FÉNYEID
Eljátszom itt a szavakkal
fényekkel árnyakkal
tavasszal
s
a
percek
rohanvást
szórják rám az átkot
elmúlunk
nem látod
?
Májusi selymeink szétszakadnak
ereje lesz majd a napnak
váll pirul
s
pipacsok ékes szirma hull
fekete mákony
delíriumától botladozol
részegen
kétség kaparja torkod
karodon seb hasad
fűszálpengés támadás
vissza nem térülő
villanás
ringó réten
megbicsakló varázs
színpászmás kelyhekbe csókoló
darázs
illanó ártéri vizek
pocsolyák
sáros földutak
kiszabadulnál de szorosan gúzsba köt a pillanat
pipacsszirom
vércseppesen tapad
és
semmit de semmit sem tehetsz
az
idő áll
moccanatlan
foglyul
álomba billenő vágyak ejtenek
sírsz vagy kacagsz
hullnak
hullnak
egyre a sóvárgó szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése