Olyan bolond vagy

 

Olyan bolond vagy

azt

írod

szeretsz

kis szívekkel tarkítod a ritka levelet

szavak hullanak

s

én

fáradtan suttogom

miért e félelem

miért a fájdalom

kétség miért motoszkál

szívemben

csendbe zuhanó alkonyon

és

felriasztó

feketébe takart didergő hajnalon

bolond vagy

vagy én vagyok balga

süket szívkamrában

találok könnyeket kavaró

elfeledett dalra

utcák

házak

homlokzatok

együtt megtett utak

elvétett kanyarok

olyan bolond vagyok

ezüst hajadat

hajszáladat magam előtt látom

a

félrecsúszott

kapkodva felvett könnyű gyapjú sálon

megigazítanám s ha még lehet

és

engeded

újra gondolnám a múltat

visszalopnám az illanó perceket

hogy

sietős csók után

kezem újra végig szántson

hátadon

s

pillanatra megálljon

a

félregombolt

sötét színű puha télikabáton.