Örökkön örökké
Always and forever
Always and forever
Este hull a világra
puha mély sötétség árad
felhőleplek nélkül
nézzük a csodákat
sötét szalag a víz
hidak sora öleli át
csillog alant
szemünkben hála
visszatértünk
drága
puha mély sötétség árad
felhőleplek nélkül
nézzük a csodákat
sötét szalag a víz
hidak sora öleli át
csillog alant
szemünkben hála
visszatértünk
drága
kicsinyke hazánkba.
Süllyednek a szárnyak
s
a
kigyúló lámpák
fénysorok
nagyvárost cicomáznak
mindjárt itt
mindjárt
megint
zökken a gép
s
a
tegnap búcsút int.
Maszatos a szem
párás a szemüveg
nyakamban érzem
aprócska kezüket
praclik nyoma szívtájon melegít
csomag a vállamon
búcsú és fájdalom
nehéz a súly
elválás
érkezés
nyerni és veszteni
a
jó
pap
is
holtig...
Ott tenger itt folyó az úr.
Lámpa világít.
Örökkön tartó vándorlásban
csak rajtunk múlik
vágyainkból mennyit eresztünk szélnek
s
csak rajtunk múlik
vágyainkból mennyit eresztünk szélnek
s
útján a balga mennyit tanul.
Nehéz elválni a szeretteinktől. Olyan kedvesen írtál a praclikról, a szívtáji érintésekről. Itthon vagy, és én örülök neki. Részem lesz szép versekben.
VálaszTörlés