MÉGIS

 

 

Hallgatom a szél legfrissebb dalait
kapaszkodom
nehogy elsodorjon
mindent tép és szakít
felborítja mi utat nehezít
dacol
süvít
ablakon dobol
eső csorog és lefut valahol
telve a folyó
a
kerti ágyás
csúszós a járda
levél alig hullott
még semmi sem sárga.

Nagykabát kell
sál és sapka
gondolkodom
lassan tüzet rakva.
Oda a nyári szirom
tegnapi derű
bársony percek méze
elalszik csendben a tegnapi lepke
méh sem pihen már
szirmokon mindenről feledkezve.

Mégis!

Egy villanás 

és 

minden csuda színekben ragyog
könnyű kis felhők úsznak
a
szürkeség messzire futott
libben és csillan a levél
s
a
nap fénylő csodája parttól partig
mindenhová betér
szívünkhöz is könnyedén elér
szelíden szór ránk aranyló sugarat
új nap kezdődik .

 Az ég felé fordítom hálásan arcomat.