Ne féljetek...

 

"Senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek."

Budakeszin a metodista kápolnában a tegnapi istentiszteleten ismét "találkozhattam" a mondattal:

NE FÉLJETEK!

Mindig aktuális, de most és itt különösen az.

Mit jelent a félelem számomra? Mit jelent a rettegéssel átitatott hallgatás?

Féltem már életemben nem is egyszer. Harapós kutyától, durva, ütésekkel kínzó embertől, betegséggel küzdő szerettemért aggódva.

De nem féltem magam miatt, úgy, hogy elhazudjak, elhallgassak bármit.

 

Amit tettem, vagy nem tettem nyilvántartásban van. Bennem és az általam megbántottban, főképp egy felsőbb hatalom megbocsátási listáján...

"Meg is fizettem, kinek ahogy mérte" J. A. írta - Kész a leltár című versében.

A kegyelem Istene másképp mér, mint ahogy azt mi gyarlón képzeljük. Ha bánjuk - megbocsát, ha titkoljuk - fényt derít, ha elhazudjuk - megkapjuk vagy így, vagy úgy a méltó "jutalmat".

A félelem kifejezés egy régi, nem éppen bibliai szituációval fakaszt mosolyra ma is.

Nagy hatalmú sündisznócska dörögte felém a testületi asztalnál anno:

"Tőlem félni szoktak!"

Meghurcoltatásnak kitett énem nem rettegett, nem félt, s a válasz sem maradt el:

P.m úr! Az akitől nekem tartanom kell "kicsivel" magasabban lakozik, mint Ön!

Ne féljetek!

Ne féljetek az "én kezem messzire elér" emberektől, sem a hatalom bármikori megszállottjaitól: A rettegés okot ad a zsarolásra, mély örvénybe ránt, véget érhetetlen kiszolgáltatottság a következménye. Ha hisszük, ha nem a felmentés nem a borsos árat kérő sztárügyvédek szorgalmas tevékenységének eredménye.

Hibáink, vétkeink, bűneink egyetlen módon halványulhatnak el - a megváltó kegyelem előtti felvállalás által.

Bántottam? Kihasználtam? Félrevezettem? Megfélemlítettem?

Uram bocsá' megzsaroltam?

Legalább ketten tudnak róla - a tettes és a szenvedő fél, de a sors nagy rendezői mivoltából kifolyólagosan a szőnyeg alá söprések buzgalmában mindig marad valami árulkodó nyom, melyet nem csipegetnek fel a szorgalmas madárkák, mint Jancsi és Juliska elszórt morzsácskáit a mesében.

Az élet egyszerű képlete: vétettem - fizetek.

Az élet nagyszerű lényege: vétettem - megbántam és van rá remény, hogy feloldoz a krisztusi kegyelem. 

 

„Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ti ne féljetek! "

Mt 28,5-7.

Valami, ami mindennél fontosabb - ma, holnap és örökké, a 103. Zsoltár:

"Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk."