KAPKODÁS

 

Stopppp - kiáltanám

milliónyi pével

ne fuss

ne rohanj el a legszebb perc

édes érzésével.

Fáj nekem ez a kapkodás

várj még kicsikét 

nézlek

míg legbelül csendesül a válás

s

marokba zsugorodik az élet.

Szirom hull

fehér tavaszi zápor

nagy pelyhekben mint a hó

habkoronád szanaszét száll 

a

mámoros elpusztulásig. 

Most érkeztél

alig simítottalak

s

máris elérkezne a búcsúzó

keringsz

forogsz

messzeség felé táncolsz

elmúlás ez is

súgod

s

belém akad a szó.

Szeretni fáj - tartják a vének

én nem ülök fel akármilyen mesének

hívom

írom

s

ha múlik visszasírom

szívfotók készülnek ezerszámra

maradj még

s

ha mégis menned kell

peregjenek virágok

hajamra

szemembe

s

számra.

 

Zápor könny a szerelem

mohó

létvetkezés

sietős

fájdalmas valóságba.

 

 

Elment a kedvem....

 

A

selymek nem fakulnak

rogyásig hajlanak az ágak

szirmai peregve intenek talányos elmúlásnak

patyolatra mosdatva minden

kívánom ezt a karcos szépet

foltoznám kedvem

nem sikerül

villognak sebejtő

hosszú pengéjű kések.

 

Értelmetlen

buta

sorsrontó játék

feledni az élet  gyönyörű ajándék.

 

Mégis

vétkezem és vétek

engedek kicsúszni lelkemből

létvágyat

szerelmes reménységet.

 

Hogy a ma is 

gyönyörűvé válik

hogy van kegyelem

s

szeretni szabad és kötelező

a

végső kifulladásig.

Elment a kedvem.

 

Pillanat

pazarló szépsége 

mégis visszacsábít

bimbó

fény

folyó

vízcsepp

hulló szirom

érkezés és távozás

körforgása

az

utolsó

a

végső  felvonásig.

 

 

Zöldben - zengő reggelen

 

A fények másképp hullanak ma

egykedvű 

szelíd a Duna

s

kelyhek

is

mind szorosan összezárva

esőért esdeklők halk fohásza.

 

Zöldek uralják végre a földet!

 

Folyó tükrében olvadó olíva

és

friss 

fürge fűzöld mindenfelé az új ruha

már

érkeznek füzes lengeségek

kedv csalogató zsenge zöld levélkék

fűzöld és moha

mindenfelé felzengő madárdal 

az

éledés boldog ostroma.

Abszint zöldes újuló remények

kortyolni a mából jó nagyot

friss vizet

tavaszi mámor illatot

palackzöld üveg koccan

elmerülök hosszan a mostban.

 

Várom a hosszú lágy esőt

rügyeket

bimbót

öntözőt

tócsák peremén béka táncot

csuda zöld reményben

termékeny hittel nézni a világot

 

elmúlás féltékeny zöld lángja lobban

ölelj meg kérlek szép jelen

s

két karodban ringass 

ringass hosszan!

 

/ E vers szponzora ma a https://www.szinpaletta.hu/szinarnyalatok/zold/

Párhuzamosok...

Megvirrad míg lesem s hallgatom

szélesre tárom

szívem

ajtóm

s

maszatos ablakom

légi parádé és dalnokverseny

tavasz bolondság futkároz a kertben

beleborzol álmodó világba

bukfencet vet a folyón cikázva

ébresztőt harsognak itt a madarak

végtelen gyönyörűség hallgatni a dalnokokat

sehol sincs keserűség

panasz.

Szirmok közt megbújó lusta bogarak

illatörvényben bódultan alszanak.

 

Én meg csak állok itt fázósan habozva

friss fuvallat vállaimhoz elér

nézem a lét

millió csodáját

míg sötétet űz a létköszöntő fény.

Virágvasárnap

egymást vonszoló

bánat és öröm

párhuzamosok találkoznak

lent és odafönt

feltekintek

ajándékom ez a pillanat

porszemlétem súlya könnyebb

megváltó hatalmad alatt.

 

Kérdés és válasz...

 Évődő a kérdés

feleletre váró

tényfeltárásra alkalmas lecke:

Mondd e világból mit szeretsz Te?

A

válasz egyszerű és eleven

kincses világomat szeretem

folyót az ablak alatt

mit

aranysárgára fest az alkonyat

hajnali

vággyal dúsított ébredést

halódó cseresznyefámon

rügy fakadást

habfehér pompában éledést.

Madarakat

cinkét

rigót

anyám hangján fütyüli az élni jót!

A

kertet

ösvényt

kitáruló kaput

érezni hogyan hív csalogat az út

s

ha átérek a meder túloldalára

visszanézek

part ölén megbúvó parányi házra.

Szeretem a hajnali csendeket

szavakkal színezni új s még szebb mesét

történetet.

Ha

kormos fekete éjszaka

felébreszt szívem enyhülő sóhaja

s

álom ringat

ujjait hajamban érzem

szerető illat simogat

érintését a vállamon

sóhaját

körmének hegye hosszasan kószál karomon

rovátkát rajzol

jeleket

testet lelket olvasztó meleget

s

ha

könny szökne

s

lopakodik foglyul ejteni a bánat

nyomát sem lelve az ifjúságnak

csak megérint csendesen

tarkómon szinte észrevétlen

tüzet csihol

sejtek mámora 

lobbanó 

perzselő

egy szó hullik ölembe 

egyetlen

kijelentő módban

SZERETLEK

!

Kezére

ezüst hajszálam hull

az 

idő megszűnik

s

tegnap ma holnap

aggodalma már csak a múlt.

Költészet napján - Ajándék.

Gyertyák

https://www.youtube.com/watch?v=N9gph6PtY58

Ajándék...

Költészet napjára kaptam én, megszólaltatott régi szerzemény, a szavak, sorok, érzések hallhatóvá tételéért hálás vagyok - Ludwig Géza köszönöm!

Közel tizenöt évvel ezelőtt írtam, s Ö az, aki mindeddig szívében, lelkében hordozta.

https://partfal.blogspot.com/2011/11/gyertyak.html

KÖZLEMÉNY!!!

 

KÖZLEMÉNY!!!

Harmadik L - tájékoztatja az utazóközönséget, s mindazokat, akik érdeklődve tekintenek szét a világban, hogy: A FŐVÁROSI ÁLLATKERTBEN NINCSENEK RÓKÁK!

Tudom, tudom, hogy sommás kijelentése nem rengeti meg bolygónk ökológiai sokszínűségét, de nekem ez a meggyőző mondat tegnapelőtt óta újra s újra mosolyt csal az arcomra!

Tudni illik, a kishúga 4. L születésnapján a kis család látogatást tett a fent említett "intézményben", melyről 3. L színes riportban számolt be nekem, és ismételten megerősítette, hogy "Mama! A Fővárosi állatkertben nincsenek rókák!!!"

A információ eredetét puhatoló kérdésemre pedig az volt a válasza - "Ki volt írva, hogy a Fővárosi állatkertben nincsenek rókák!"

Rohan az idő, 3. L hamarosan betölti a harmadik életévét, s akkor ismét megtekinti majd a megnevezett intézmény lakóit...

Tarajos sül, medve - (jeges medve nem volt ám Mama- mondja), zebra, elefánt, s a "zümzögő" darazsak... -róluk már részletesen beszélt délutáni alvása után - orr nagysága, nyak hossza, látogatók száma és egyebek- izgatottan várom a következő élménybeszámolót!

A videókat, tekintettel a hölgy zsenge korára ezúttal is mellőzöm, bár meglehetősen jó reklám lehetne a rókátlanított állatkert számára!

Aki nem hiszi járjon utána...

Mert szép...

Illat, szín, fények... 

s

bár

újra

állig

begombolt 

kabátban néztem

meg nem állhattam

hogy

lassítsak

s

készítsek

új és újabb Győr tavaszos képet!

 

Fagypont körül...

 

 

 

A

szív

örül

rég sóvárgott vágyak

le és föl hintáznak

 korai még

sötétség terpeszkedik

túlparti fák hegyén

 nem talál utat

éltető remény

 

kósza reflektor

másodpercig világol

halódó cseresznyén

gyönyörű 

szűzi csipkefátyol

bimbó reszket

remeg

tűr

fagyos leheletet

fázik

árva

 nap ölelésre

méhdongásra 

vágyva

burkolódzik

jégfoltos magányba.

ÁLOM

Minden most kezdődik el

szín

szív

szó

álmot kergető

hajnali ajándék

veled ébredni

elég legyen a szándék

nem fontos a látszat

nem kell több

nem kell más

mint ügyes varázslat

cipőm tűsarka koppan

szokatlanul piros

visszafelé indulnék hozzád

ahová

tudom

tilos

!

 

Kéz

kar

remegés

álomrészegség 

vágyott mozdulat

megsimítani vállad

ezüstben ragyogó hajszálaidat

karolsz

 itt állok veled

meg sem szólalhatok

csak a könny árad

hangok nélkül ismered

szavait

szerelmünk

halkuló

himnuszának.

Hajnalból reggel lesz lassan

égi sugarak hullanak rám

rendre intő valóság

múlt ösvényeit tovább ne kutassam.

 

Nap indul  - álom szakad

szív

szó

hang

létvágyunk

örökös kísértése marad.

 

 

Minden aranyban...

Minden aranyban játszik

korai sugár

víz felszínén csillan

 könnyedén bucskázik

habok peremén ragyog

füzek ringanak 

selymesen hajlongó ágak

sugárzó angyalarccal

átsüt köztük a nap

friss zöldek

dudorásznak

tavasz indulót

színek

pazarló

mámora

fűszál lándzsák

csigák

bogarak

nyesett fű közt kapirgáló

éhes feketerigók.

Ez

itt

a

tavasz

lépésről lépésre

közeledő s távolodó

 

szirom feszül

s

hajnali csendtengerbe

hull

minden ugyanúgy kezdődik el

bolondos áprilisi szél bújócskázik

csacska szerelmes nótát harsog 

 

ugyanúgy

 s 

valahogy mégis szebben

szívcsábász tavaszok

örömére emlékeztetve engem.

 

 

 

 

 

 

Az első fáim...

Kedvelem az "okosító könyveket"... közülük egy remek került a kezembe - tartalmas, igényes és hasznos!

Rengeteg könyv veszi körül a gyerekeket, sokszor van lapozgatni való a szöszkék kezében... ez a kiadvány különösen tetszik! Üdítően hat a gügyögő, nem egyszer silány, mégis felkapott "olvasmányok" erdejében. Svéd és magyar nyelvű könyvek asztalon, polcon, szőnyegen, ablakpárkányon. Kedvenceik az állatos és a járműves képek, mesék.

Hogy ne csak a kiválót említsem. Kezembe került egy lapozgató, silány rajzok, magyartalan szöveg... olasz import. Vajon mi indít egy kiadót arra, hogy a bőséges magyar irodalom mellé egy ilyen gyenge és semmitmondó "valami" kerüljön... Macska, aranyhal, kutya, csiga, stb... életszerűnek nem mondható szöveggel és képekkel. (Brrrrrrrrrrrrrr). 

Nekem, mint néhai óvónőnek az a könyv tetszik, amely tartalmas, s kép és szöveg összhangban van, nem gügyögős, veszem kezembe, s teszem vele színesebbé az együtt töltött időt. Őszintén szólva svéd szókincsem nem terjed túl néhány szó megértésén, de ezek a rajzok olyan szemléletesek, hogy csábítóan hatnak, és segítik a gyermekek magyar szókincsének bővítését is.

 

 

Tengernyi szépség.... március 29

 

Ha tengert látok nem bírom ki, hogy ne érezzem... Így volt ez szombaton is. Nagyon jól esett a hideg víz okozta bizsergés. A hosszú móló egy kedves vendéglőbe vezet... ahol finom csemegék várják a megéhező betérőket. Árakról ne essék szó... elég volt az étlapra pillantani.