Néha még előfordul, hogy óvodámmal álmodom, hiába a 30 az csak harminc marad,
Három évtized.
Még a legelején volt szerencsém betekinteni néhányszor egy svéd óvoda életébe, midőn ZS.C.M. óvodás volt. Elmúlt néhány évtized, s most szeptember végének közeledtével a két szöszkével látogattunk el hamarosan megnyíló vadiúj óvodába... mely már egy részben működő intézmény, ahová átköltöznek majd a kisfiúk csoportjai valamikor az év végén, vagy a jövő év kezdetén. Hét csoportból néhány már "üzemel". Néhány képet követtem el, igyekezve, hogy a látogatóba érkező, az új hellyel ismerkedő gyermekek és szüleik ne legyenek a fotókon.
Mit mondjak?
Sok tekintetben értetlenül állok az ottani óvodai koncepció előtt, kb mint bálám szamárkája.
De!
Sohasem felejtem el azt az inspirációt, ami a nyolcvanas évek vége felé ért akkoriban ott.
Meg azt sem, hogy az ott látott, megtapasztalt jóságok helyi beültetése kapcsán miként bukott ki az akkori, finoman szólva is vörösbe hajló ideológiájú szakfelügyelőnk.
Merugyebár!
Ne tessen szíves semmin változtatni, újítással próbálkozni, mert azt CSAK a kísérleti óvodák tehetik meg.
Változtak az évek... szerencsére.
Szakfelügyelő alakja homályba veszett, a piros (bikavadító színű) szekrények színe királykékre pingáltatott, s minden egyébbel együtt...- lásd november hetedike, április négy kötelező ünneplése - kipasszolva, a múlt egyéb ostobaságaival egyetemben.
(Egyedül a Lenin mellszobornak kegyelmeztünk meg kérésemre, egy szekrény mélyébe deportálva őtet...)
Új idők és új szakfelügyelők. Hosszú lenne leírni miként és hány felé kanyarodott nem egyszer rögös utunk kis óvodánkban, míg egyszer csak a kollégák felkértek, hogy írjam meg óvodánk saját programját... Akkor akarva akaratlanul csöppent bele egy s más a kinti tágasabb világból, valami speciális, ami az elfogadás fontosságát volt hivatott fémjelezni.
Most, hogy a múlt heti óvoda nézegetést felelevenítem már nem azok az érzések vesznek körül, mint a néhai igen-igen barátságos, családias, otthonos, lakájos, számtalan ötlet elcsenésére okot adó bámészkodásaim során.
Más világ lett, de ami vonzza a figyelmemet - a praktikus bútorok, az általunk megszokott négyszögletes megoldások helyett elrendezkedésben, kuckózhatóságban, átláthatóságban, praktikumban teljesen más csoportfeltételek. A falak még kopárak. A székek számából kiszámítható, hogy egy-egy ilyen családias berendezkedésű csoport 10-12 kisgyermek fogadására terveztetett. Svédországban 1 éves korban kezdődik az óvoda, így pl pelenkázó asztal látványa természetes, mint ahogy több, számunkra szokatlan berendezési tárgy pl
konyhaberendezés, benti mosogató, hatalmas ruhaszárító szekrények, tágas terek, és egyebek.
Ha én gazdag lennék... szívesen ötvözném a két koncepciót, létrehozva egy helyi óvodai kincses szigetet.
Tudom, hogy álom.
(Ide egy hatalmas szívecskét képzeljetek!)
Kezdjük hát az óvodai sétát... a bejárattól indulva.
