Színrobbanás....

Színrobbanás...

Még koromsötét van, a tél első hajnalán nyoma sincs a sóvárgott hónak.

Csillagok se, semmi.

Csak csend.

Puha párnák háttámlája.

Kicsit gémberedett ujjak.

A gépből új nótát dalolnak.

FEKETE

De nekem most nem a fekete, inkább a lila van a gondolatomban.

Az én színem a kék, aztán jönnek a feketék, és mások, tengeri habfehér villanások, zöldek, bordók, sárgák, néha barna, ahogy szívem hangja sugallja.

Most és itt azonban nem az enyém színemről van szó, enyém színem - mondta Simkó a zöldre úgy két-három évvel ezelőtt.

Azóta csak bővült a skála.

Kezd hasonlítani a szivárványra.

Léna tudja jól:

Lilié rózsaszín.

Simoné a zöld.

És az enyém mama a LILA!

Éppen a fürdőszobában voltunk néhány hete, s a szekrényben, polcon, fogasokon sorakoztak az enyém színem törölközők, kivéve a lilát!

Az angyalkám hoz neked lila törölközőt! - mondtam Lencinek, e szavakat ő a legszebb mosolyával nyugtázta.
(A Lenci mosolynak nincs párja, és bizony nagyon profi életaranyozó!)

Majd az angyal elintézi, hogy helyreálljon a rend!

Anyjának is elmondta már, s azóta is emlegetjük lesz itt majd rend és lila törölköző!!!

Mivel az élet iskolájában már alaposan kitanultam, hogy nem a fogyasztói társadalom pénzét, energiáját vesztett, lestrapált áldozataként várom az ünnepet - igyekszem a nagy üzleteket messziről elkerülni.

Igen ám a lila ígéret!

Léna tudja, hogy az angyal lilát hoz neki, így nincs kecmec vásárolni megyünk.

Este volt, amikor bezuhantunk a hatalmas áruházba - nevezzük K-nak, ahol is a hangszóróból azonnal fülembe bömbölte egy hang, fáradjak a kasszához, az üzlet tíz perc múlva zár. Pont a törölközök bóklásztam, s valahogy nem akart egyetlen szépséges lilaság sem szembe jönni. Sebtében felkaptam azért egy kéztörlőt végszükség esetére... érezve, hogy nem az igazi. További lelőhelyek után már nem kutattam az este, gondolva az egész napi hajszában elpilledt kereskedelmi dolgozók idegrendszerére.

De mire való az internet? Itthon kényelmesen felkerestem egy közelben lévő J - nevű üzlet oldalát, átlapozva az aktuális kínálatot megláttam a lila törölközőket.

No akkor csak meglesz!

Délután volt, amikor elindultunk, az út pocsék, a hangulat cseppet sem rózsás, inkább lilás-feketébe hajló.

J - törölközők garmadája, de az óhajtott színből nincs nagy méret, és az hogy veszi ki magát, hogy az én Lencim fürdőlepedője nem "enyém színem" lesz?

Kosárba pakoltam azért egy lila, közepes méretűt, biztos, ami biztos, meg egyéb cókmókokat, fizetés után új úti cél...

Az út síkos, várjuk mikor keringőzik elénk egy kamion...

A hangulat cseppet sem varázslatos.

Nem a törölköző a vétkes.

Irány az I!

Polcokon töménytelen randa cucc, szédelgő vevők, tömött kocsik. Bugyirózsaszín törölközőhegyek, lila nincs. Ráadásul az idénre elképzelt kék karácsonyi gömbök sincsenek sehol.

Mord felvilágosítás - nyáron kell karácsonyfadíszt venni...

Újabb szóváltás, de már csak úgy tessék -lássék módra.

Nem adom fel!

LILA törölköző!!!

Hazafelé menjünk be a T-be!!!

Ott aztán főzéshez-sütéshez valók kerülnek a bevásárlókocsiba.

Törölközőket sehol sem látok.
Két kisegítő dolgozónk álcázott srác sumákol a polcsorok között, iránymutatásuk kalap szamócát sem ér...

Újabb eladót szinte lehetetlen találni, de aztán mégis. Üdén mutatja, hogy a cucc az üzlet túlvégén található, éppen ott ahonnan elindultam.

Trapp oda, a kocsink már a sorban, mord úr tekintete nem sok jót ígér.

De én diadalmasan szorítom magamhoz a kicsi, közepes és nagy lilát!

Győzelem!

Magam elé képzelem az édes kis mosolyt, a kacagást és tudom, hogy megérte!