Csillagászatilag IS ősz lett, borongós a kedv, hát tegyünk ellene. Mindenféle munkázás után irány a túlpart, remélve, hogy az őszi kikericsek törékeny szépségű mezeje ott vár reánk.
Szeptember vége közeleg... tavaly ilyenkor már fűteni kellett, most a kályha kitisztítva várja a fahasábokat, az első jól megrakott tűz majd újra ontani fogja a meleget, ha már nem zsákoltunk belőle eleget. (A szívünk közepibe... tél, hideg és magány ellen.)
A felső gát felé kanyarodunk, könnyű léptek, bennem valami mély fájdalom, régebbi utakat idéző szomorúság, amikor még szomszédasszonyommal róttuk rendszeresen a kilométereket odaát, s csodáltuk a sok kis lilát, és a zöldek változását. Mindannyiszor elmondta, hogy a zöld a kedvenc színe, s egyre több jel mutatott az elkerülhetetlen vég felé. Már nem sétál többé, magára zárt világban, beszűkült léttérben kell léteznie, miközben az elme tragikus játékkal satuba szorítja lényét. Virág, madár rikoltás, felhabzó víz, őszi színpaletta - mondanám neki, de nem tudom.
Bánatűző kis virágok várják az esőt, kókadtak, csapzottak, de vannak! A túlparti nagy gát oldalában száz számra jelzik itt az ősz, s ha már megérkezett hozhatna esőcseppeket.
(Ma reggelre beszürkült az ég, talán valami csurran-cseppen belőle.)
A csípőm sokkalta tegnap a gyorsan megtett 7 kilométert, de ideje hozzászoknia, hogy elérkezett a hosszabb gyaloglások ideje.
Szeptember vége közeleg... tavaly ilyenkor már fűteni kellett, most a kályha kitisztítva várja a fahasábokat, az első jól megrakott tűz majd újra ontani fogja a meleget, ha már nem zsákoltunk belőle eleget. (A szívünk közepibe... tél, hideg és magány ellen.)
Néhány fotót még felteszek, pénteken délután egy másik világban járva kettesben figyeltük meg milyen nagyok ott az őszi kikericsek, az idő csapadékosabb, hűvösebb...
(Limhamn temetőjében virágok, mókus, madarak nyulak és Nyusszkóm!)
Szépséges őszi kikericsek, látványuk kellemes érzést kelt bennem. Milyen jó lehetett látni őket. Átmentél a túlparta, tettél egy 7 km-es sétát, újra és újra példát mutatva nekem, hogy milyen jó a szabadban, a természetben sétálni. A kis Nyusszkód érdeklődva hajol le a virágok felé. Jó volt vele felfedezni a világot.
VálaszTörlésA kályha kitisztítva, a fahasábok várják, hogy szolgálatot tegyenek, és az őszi, téli hidegben ontsák a meleget. Sok munkával jár bizonyára mindent előkészíteni, de a tűz látványa és barátságos melege mindent kárpótol. Köszönöm az írást és a képeket.
Megérkezett a hűvös idő... és lassan az első begyújtás ideje is. Még egy fuvar fa érkezik a jövő héten, ára csillagászati. Vízteres tűzhelyben fűtünk, melyben sütni is lehet, ha az idő nem változik a hétvégi családi összejövetelre ott is készül majd valami finomság. A cserépkályhákban csak farkasordító hidegben kell befűteni.
TörlésMárta, jó, hogy még "felveszed a kesztyűt" és tudatosan energikusan gyalogolsz! 7 km, valaha könnyedén ment, ma már csak fiatalkorom emléke...
VálaszTörlésEngem a sok szépség mellett most mégis az írás legszomorúbb része ragadott magával. (Lehetett volna-e tenni valamit a szomszédasszonyod állapotának javítása érdekében, vagy legalább kicsit az elodázása - akár gyógyszerekkel - tudott volna-e segíteni a bezárulásában? Költői kérdés - magamnak (is). (Demencia, Alzheimer, korunk népbetegsége(((:
VálaszTörlésLehetett volna... ha. Egyedül élt, s a napi rutin jól ment neki bizonyos fokig. Hiába kérleltem, hogy forduljon szakemberhez... a végső romlás gyorsan, néhány hónap alatt történt. Nehéz erről írni, mert nagyon megviselt, belebetegedtem akkor a tehetetlenségbe. Akárhová fordultam, mindenütt az volt a válasz, hogy saját magának kell lépnie, de éppen az volt a legnagyobb gond, hogy nem látta át állapotát.
Törlés