Fogoly vagyok
lélekben tetovált - vágyrab
nézlek és látlak
hol
közel
hol
távol
almát szakítok
titkok fájáról
sarat
pocsolyát kerülgetek
tisztán járni meg az életet.
Fogoly vagyok
béklyóm a szenvedély
szerető
szó
szín
szárnyak
utolérnek tegnapi lázak
lopom
takargatom
elveszni nem hagyom
hajnal és alkony
itt vár a parton
víz csobban
kacatot s terheket
egyaránt gyorsan sodor
összeérnek s szétválnak valahol
mély
kék
ég
messzeség
hiába csalogattok
indulnék
fogoly vagyok
magukhoz láncoltak a vágyak.
Nemes gondolatokkal teli súlyos vers! Nagyon nehéz teher lehet ennyi fojtott szenvedélyt, letehetetlen, rabláncon tartó, már soha meg nem élhető vágyat cipelni. Csak remélhető, hogy a valós élet tud annyi más ellentételezést nyújtani, hogy pozitív legyen a "mérleg". Ezt kívánom.
VálaszTörlésA már soha... helyett a talán érzése segíthet.
Törlés