Dies diem docet. Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
Tegnap - amint kivilágosodott, azt vettem észre, hogy működött éjszaka a hószóró... Kevés, de mégis. Öröm, ahogy Éva írta... HÓ!!!! Elolvadt hamar, épp, hogy az unokák érkezés után végig futottak a kertben. Már nyoma sincs. Mára lehűlt a levegő, az esti viharos szél után - békés hideg van. Tűz ég, csendes pirkadat... lusta vagyok kimenni, hogy lefotózzam. Rózsás - szürkés pászmák váltakozva a túlpart fölött. Szép!
Fejemben gondolatok raja, de sürget az idő, még hideg a kályha, porcukor se hull többé az eltört kis tálkába, így marad az emlék...
Egy régebbi vers:
https://partfal.blogspot.com/2022/12/bobajka.html
 |
Az enyém szín tekintetében most éppen nem vagyok teljesen képben.
Kilenc éve írtam az alábbi szösszenetet... akkor teljes mértékben a helyzet magaslatán álltam a színeket illetően:
https://partfal.blogspot.com/2016/12/szinrobbanas.html
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s mint tudjuk a Tiszán is... A Drávát, Szávát, Szamost... ismerethiányom miatt momentán nem említeném. De nem is a folyók, a lefolyt víz, hanem az idő sebes rohanása állít meg ma egy szóra. Sürgős tennivalóm van, a hiátus kiküszöbölése végett mielőbb meg kell tudakolnom 3. L. - 3.5 éves, valamint húgocskája - 4. L - 21 hónapos kedvenc színeit. Micsoda nagymama az olyan, aki nem naprakész a színek világában?!!
Ígérem pótolni fogom - sejtésem szerint 3. L a loknis szépség az aranyak iránt érez vonzalmat... Angyalilag a csillogó arany, zselés tollacska már itt lapul, beszerezve, de még hezitálok, hogy az angyal fuvarozza, vagy népszerűségemet fokozandó személyes adjam át a negyedik életaranyozómnak a meglepetést. A hölgy nehéz dió, ámbár arany a szíve. S ha már színek, az ötödik kincs, a szöszke 4. L számára fehér tollat vettem, sötét papíron prímán fog érvényesülni kicsiny keze munkája - lapocskákat készítek neki, méregzöld fenyőt, piros szívecskét és sötétkék bármit... - zsenge korára való tekintettel szín preferenciája még nem bizonyos.
Mint azt mindenki tudja - az enyém színem a KÉK.
És! Tegnap hatalmas, nehéz szatyorban messziről cipelt kék szépségeket kaptam, melyeket az enyémek mellé örömmel befogadtam - váza, tál, tálka, tálca.... csupa csuda kék!!! Aranyló szaloncukor, karácsonyfa ágacska feldíszítve, narancssárga gyümölcsök - már látom is a kész "művet", ahogy helyüket elfoglalva ékesítik a karácsonyt, kékileg csúcsra járatva mindeneket.
Utóirat... az enyém színemről... Olthatatlan vágyam a kék kabátot illetően kielégülést nyert, hála érte a kedves győri boltocskának, ahová minden frizurázkodó utamon betérek és megkérdezem - Kék kabátjuk van? Kék meleg, könnyű, hétnyolcados, nyakba felgombolható, gyapjú kabátjuk vaaaaaaaaaan?! És lám a bájos és fölöttébb szolgálatkész szőke eladó hölgy - pénteken végre, végre (!) megadta a kedvező választ: IGEN! És hozta, és felpróbáltam és felgombolható és minden paraméterében megfelelő (kar hosszától eltekintve) és lett, remélem élethosszig kitartó kék, ámbár sötét, szép téli kabátom.
Ujjacskáimon ki is számolom, hogy hányadik?!
Harmadikban lett először - púderes pepita, érettségi előtt - anyámmal vásárolt bordó - beszerzési hely Corvin áruház -1971 vége felé (virslit is ettünk a büfében), nyolcvanas években meglódult az ügy - Luxuy áruházban vásárolt halszálkás, s utóbb lett egy kék - hová tűnt nem tudom, meg egy fekete - túl bő, kismamáknak kölcsön adható, s még egy fekete - lányomnak jobban álló - így hozzá is költözött, s egy halszálkáshoz hasonló - hosszú, ritkán viselt, s az 2006-ban vásárolt meleg buklé kis fekete, rongyig hordom, örökös darab. MOST pedig - vágyálmaim netovábbja - ez a szépség, melyet hetediknek nevezhetek - a hetvenes éveimre - tekintsük örökkévalóságig valónak.... hacsak nem jön szembe velem még egy rövid királykék gyönyörűség.
Képzeletemben már mocorog a horgoló és a kötőtű, hogy a fiókok mélyén lapuló mérhetetlenül sok fonalból melyikkel kezdjem a sokadik sál készítését? (Sapka több tucat készült - arra gondolnom sem szabad.) Komoly dilemma, hogy a kiegészítő szín milyen legyen?! Fréz, piros, üde zöld, narancs, bordó????
Majd meglátom, s ha mégsem - segítenek az ötök, majd tőlük megkérdem...
Mama lila legyen, rózsaszín, zöld...!!! Ahhoz, hogy teljes mértékben körbejárjuk a problémát - mielőbb tudnom kell, hogy szöszkének és loknis barnának melyik is az "enyém" színem.
Hamarosan kiderítem.
Így szép a zélet, színesen!
Áldott aranyvasárnapot e szürkén kezdődő ünnepváró reggelen!
Ősz
A
lépcsőnél hirtelen megálltam
lüktető széllel felkavart
papírlapokat nézve
elkaptam egy remegő pillanatot
szemembe tolultak
búsan
vörösen
és
sárgán
fonnyadt
tört
falevelek
lábam előtt
hánykolódtak földre tiporva
megadón fénytelenül
mint az élet
-vagy csak úgy képzelem-
az
ég borús volt
felhők súlya elnyomta
délutánunk törékeny vágyait
megtorpantam
szemügyre vettem
őszünk első
kéretlen üzeneteit
csend lett szívemben
régi vad igék sem dohogtak
szórt nyári emlékek
tűntek
hirtelen
mihaszna limlomoknak
a
perc
váratlan szívdöfése
meghátráltatott
ennyi volt hát
nyárszerelmünk vége
lábammal
nem tapodtam ott
az
elszíneződött
törékeny levéláldozatot.
Decemberi szépség, járda szélére hajolva.
Elcsentem e két szót, hajnalok hajnalán egyik kedvencemet olvasva... Ő későn aludt el, midőn leírta, én pedig nagyon korán ébredtem, a koránnál is korábban. Tegnap kezdődött heveny fül és fej hasogatás, késszúrások éles fájdalma... és valami, általam ismeretlen okból éjnek évadján felkapcsolódó lámpa világossága. Nem tudom megfejteni, miként kapcsolhatja be egy lámpa saját magát... tegnap előtt éjjel kimentem, de ma nem vitt rá a lélek, meg a fültájéki fájdalom. Inkább elkészítettem a teákat és a kávét - finom repceméz és kanálnyi tejszín, valamint kettő db "import" keksz társaságában el is kortyolgattam az utóbbit, enyhe keserű íz az ajkaimon... Méz ügyileg a vegyes virágot preferálom kávéhoz, de ez a simulékony világos márvány is finoman, bár kissé nehezen olvad, s alkot harmóniát...
Közben szemeim előtt az olvasni való - Flóra blogja - s benne a két szó FÉNY SZÜLETÉSE!
Szívlavina.... az én fényem születése. Tegnap volt .... éves első gyermekem. Igyekszünk minden születésnapon ölelkezve hálált adni - én érte, ő értem, a sors "akaratjából" duplán is. A tegnapi napra ez kivitelezhetetlennek tűnt, de végül mégis... azaz nem végül, hanem reggel. Kifundáltuk, egyeztettük, hogy kivételesen egyszerre leszünk egy helyen, néhány perc erejéig. Koszos, zajos Kelenföldi Pályaudvar - Negyed kilenc múlik pár perccel, fél körül indul vonatom Győrbe, vonalainknak súrolniuk kell egymást, egy születésnapi ölelkezésre. Nézek a mozgólépcső felé, hátha messziről megláthatom, balról érkezve. De meglepetésemre jobbról tűnik fel a ragyogó mosoly, az öröm, és ismét megtörténik a FÉNY SZÜLETÉSE! Pár perc, pár szó, köszöntés, köszönet és hála! Vonat érkezik, s ki-ki indul tovább e napon kirendelt útjára. Tömeg, tülekedés, és zaj közepette szívtájékomra telepedő boldogság, hogy van, hogy megtartatott, hogy él, élünk, és hogy e szürke reggelen kettőnket átölel a teremtő kegyelem. Megyünk tovább, könnyed a léptem, hogy a létezés tökéletes sugarait magammal vihetem, tavaszörömöt a hideg téli szélben.
Képtelenül, azaz arcok, mosolyok nélkül nehéz - különösen, ha az ember lánya a szíve csücskét szeretné bemutatni a második otthonát, ahol harminc éven át tette a dolgát. Hová megszámlálhatatlan emlék fűzi - szép és rút egyaránt. Szerdán jártam ott, örömmel elfogadva a meghívást. Nagyon sok szót nem szaporítanék, mert hosszúra nyúlna a való és a mozizás leírása. Míg néztem a gyermekeket - köztük szeretett óvodásaim csemetéit, míg hallgattam a dalocskákat, versikét - visszakanyarodtam a múltba... Drága kölkeimre gondolva, akik velem együtt várták az angyalokat. Ügyes és kreatív kolléganőkre, akik a semmiből is tudtak csodát teremteni, és ha éppen sikerült megszerezni a rávalót, akkor egyenesen tündérpalotává varázsolták az ünnepváró tereket. Egyszer, egy volt kolléga szemrehányóan megjegyezte - Minek ez a sok tüll, arany, fodor? Minek ez?! A válaszom rövid volt: Mert csak tőlünk kaphatják meg e mesebeli világot. Hazatérve ugyanis akkoriban legtöbbjüket nyomorúság vette körül. Ma már más a világ - a csöppségek szép ruhája, gondosan fésült frizurája, jelzi, hogy többségüknél más a helyzet a külső körülményekben. Reményeim szerint nem csupán ezekben, hanem az odafigyelésben, törődésben is.
A MI óvodánk az a parányi sziget, ahová örömmel léphetünk be. Ahol gondos kezek, mosoly és, ami a legfontosabb mérhetetlen türelem fogadja a gyermekeket! Hála érte! Karácsony közeledtével a szépség, az öröm, a várakozás izgalma töltötte be a kicsiny szíveket! Enyémet is valami finoman felsejlő érzés - könnyek nélkül nem részletezhetem. Minden múltbéli sajgást felülmúlt az, amikor egyik drága óvodásomnak kislányát ölembe vehettem! És fülébe súgtam neki is, másoknak is - Mondd meg Anyádnak, Apádnak, hogy ölelem! (Fotónk - megmarad nekem.) Maradnék még, amíg lehet az, akit egyik régi munkatársam így üdvözölt - Nincs karácsony Márta nélkül! Válaszul csak azt felelhetem - nincs ünnepi készülődés nélkületek, valahogy előrébb mozdulnak a dolgok, szívben és lélekben! A kitartó munkáért köszönet! Kívánok minden múltbéli és jelenlegi dolgozónak és volt gyermekeimnek ÁLDOTT, BÉKÉS Ünnepet!
Mivel gyermeki képek, arcok, mosolyok posztolása illő és nem való, így nem marad más, mint a szépséges dekoráció! Régi - közelebbről EGYETLEN óvodám, annak is a telephelye - vendégségbe hívtak és én mindenféle program átszervezése után el is jutottam hozzájuk. Ha egyetlen szóval jellemezhetném
HARMÓNIA
!
Minden szegletében ízléses nem csicsás, nem túltolt, ötlet dús, dekoratív a környezet. Ünnepi frizurák, ruhácskák, melyeknek színe - hála a zégnek már nem csak fekete fehér lehet. Kinőttünk a varjú korszakból, s én egy pillanatra sem gondolom, hogy kár... Bájos fodros, tüllős, masnis, csillámos leányzók és csinos "fiatalemberek". Egyik, másik, harmadik annyira hasonlít felmenőire, hogy könnyedén felismerem bennük az én gyerekeimet. Anyja, apja, nagyanyja kicsoda - kérdezem, hogy megbizonyosodjak tippem felől, ha kissé elbizonytalanodom. Van, aki mosolyog, van, aki megfogja a kezemet, és van, aki elhúzódik, mert ismeretlen vagyok számára - és ez így van jól. A vér szava - mondhatnám, amikor szívem dobban megölelve egy, apját tökéletesen lemásoló kisfiút. A család valamennyi gyermeke az enyém volt - hét szép arcú, kedves, jó gyermekek, fiúk és lányuk, akik meleg praclijukat bizalommal helyezték kezembe, ahogy anyjuk rám bízta őket, az első szülöttől az utolsó, későn született gyermekig. A hét testvér közül többnek a gyermeke most óvodás. Nézve őket és a többi ismerős arcot kedvemre utazgatok az időben, neveket, jeleket, történeteket keresve.
Embertelen időkben is - sorsok három percben.
