ÁLOMHATÁRON

 

Egy percre visszazuhanok még

magához húz a csend

tarkóm közepére 

leheleted képzelem

vállamon  nyugtalan kezed

pillanatig pihen

majd kutat tovább

szorít s nem ereszt

fogoly vagyok

mégis

enyém a végtelen

mégis érzem álom ez itt 

csalóka

édes

körmöd jeleket rajzol

 üzenetet kap

szív 

és 

a

lélek

titkos szavakkal becézel

félszeg kalandor ujjad

ezüst hajszálat simít

nincs erőm az ébredéshez

hiányod

álom felé taszít.