Egy percre visszazuhanok még
magához húz a csend
tarkóm közepére
leheleted képzelem
vállamon
nyugtalan
kezed
pillanatig pihen
majd kutat tovább
szorít s nem ereszt
fogoly vagyok
mégis
enyém a végtelen.
Érzem káprázat ez itt
csalóka
édes
körmöd jeleket karcol
üzenetet kap
szív
és
a
lélek
titkos szavakkal becézel
félszeg kalandor ujjad
ezüst hajszálat simít
nincs erőm az ébredéshez
hiányod mély álom felé taszít.

Sajnos, egyre ritkábbak az ilyen forró, költőien szép álmok...
VálaszTörlés