Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. október 4., vasárnap

ÁLOMHATÁRON

 


Egy percre visszazuhanok még
magához húz a csend
tarkóm közepére 
leheleted képzelem
vállamon  nyugtalan kezed
pillanatig pihen
majd kutat tovább
szorít s nem ereszt
fogoly vagyok
mégis
enyém a végtelen.

Érzem káprázat ez itt 
csalóka
édes
körmöd jeleket karcol
 üzenetet kap
szív 
és 
a
lélek
titkos szavakkal becézel
félszeg kalandor ujjad
ezüst hajszálat simít
nincs erőm az ébredéshez
hiányod mély álom felé taszít.

1 megjegyzés: