Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. január 25., szerda

Nővéremnek

Már mély sötét van
közeleg az este
ibolya szín csíkok
sem látszanak
távoli felhők
habos peremén

aprócska lángok
verődnek
vissza
üvegfalakon
megszázszorozódik
minden
ahogyan
vágyom
hangod 
és
arcod
idézni akarom
lassulva szétmálló
idősugárban
csendtükrös
gyertyaremegés
kavargó lobogás

Te voltál nekem
a
bölcs
isteni ajándék
mégis elveszítettelek
nincs játék
s
nincs
már
elmúlás bújócska
sem remény
hogy
tört emlékek közt
kezed
kezemben
megérezhetem.


Ma 11 éve.

4 megjegyzés:

  1. Miért fájdul meg a szívem, rendül meg lelkem ha verseidet olvasom? A szeretet ugye nem múlik el nyomtalanul, halványul? Azt is kétlem! Legfeljebb nagyon mélyre kerül a lélek bugyrában, és nincs a felszínen! Néha, ha gyengül a kéreg fel fel tör emlékek gyanánt, és ömlik mint láva- égetve fájva!

    VálaszTörlés
  2. Nővéred, nagyon boldog lehetett, ha ilyen testvére volt! Remélem, most is örül, ha letekint!

    VálaszTörlés
  3. Én voltam gazdag az Ő csodás szeretetétől, rendkívüli volt drága Katikám!
    Nehéz a múlt időt használni 11 év után is.

    VálaszTörlés