Lábam alatt
pattant
szikrázott a jég
gondolatban feléd
dermedt kis tócsa
tükörüvege
kacéran csalt
lépjek most bele
roppant
s
szétfutott egy
apró hasadás
pillanat
elmúlt hát
a
a
felfénylő varázs
törékeny létünkre
mondd csak ki
vigyáz
ki visz
ki vezet
tört utakon át
hol hullik vissza ránk
régi vágyvilág
dermedt ablakom
jégvirágait
körmömmel
könnyel
fagyok
szavak
ne üssenek
rést
didergő hitemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése