Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó
riadt szívvel
menekülő
bársony reggelen
ébresztő
csendet hasító hangok
lüktető szívverést hallok
mélység
magasság
álom
fűszálon
csillámló
varázslat
látom
pillanatnyi rémület
elveszíti az életet
van
mégis
irgalom
szárítkozik már a napon
nótázik
dallal köszön
a
víz
árad
már kész özön
táguló kép
csattogó hangok szanaszét szórják
a
lét
csábító üzenetét.
Szép.
VálaszTörlés