Augusztus

Remeg az ég

parazsas a nap

elvakít

hallgatom a nyár legszebb

komolyba forduló

pirongató szavait

tűz üt ki szívünk határai körül

szám sarkában cseppnyi üröm

keserű íz ajkamon megül

vágtató

napok

hetek

tegnap lehullottak az első megsárgult falevelek

büntetlenül tomboló forró pillanatok

sietősre fogják dolgukat a percek is

téblábolok

mi ez a hajszolt tempó

mi ez az egyre gyorsuló szédületes vágta

lángot kavaró szél búcsúzást sejtető

ideges támadása

felperzselt földre tapadó

hosszú alkonyok

bénító borzongás

kérdőjelek szorongatnak

hová

merre indulhatok

léphetnék

előre vagy hátra

szívzár kattan

nem mozdulok

aknamező a múlt

holnapunk ajtaján lakat

kulcsát

senki sem találja.

/ Feladvány - aknamező.../