SZÍVSÚRLÓDÁS

A kert megtelt virággal

folyónk édeskés mégis friss nyári  illatával

de

egy

pillanatra már az ősz is beszaladt

megtépázni selymesen könnyű lenge szirmokat

kehelyben méh és darázs

lehulló rózsa színe izzó parázs

meglebbenő szélben tekinteted vállamon még érzem

vásott gyerek

gondolom de bele is remegek

mert

elvesztett kincseimet most mind elém teszed

valahol elmaradtak

nem áldoztam régen a napnak

és

a

pillanat

tékozló hevét mára már darabokra tépte taposta  a lét

most egy gondtalan mozdulat

feltépett réges-régen porosodó ajtókat

lezártnak hitt ódon kapukat

vén rozsdás pántok már alig tartanak

a

vágy

megsokszorozza önnön magát

és

tébolyba kényszerül az elme

kísértő hangod

mindenütt elér

érints meg

súgod ezerszer és százszor 

bolond az ígéret hogy elkápráztatsz minden eltévedt szóért

minden félresiklott szívet súroló perzselő mozdulatért...