Várakozás
Azt mondtad esni fog
hőséggel megpecsételt nyárban
sárgára aszalódott kerti levelekben
fákban
ki-kikandikáló gyökerek között
szikkadt földön
sóvárgó
izzó
lázadásban
mohón vágyódó szomjúság van
felhők gyülekeznek
az
egyikük sötét
mély messzeségben bukkan fel
kopott kémények mögött
sokat ígérőn fúj a szél
fecske lavíroz szélhullám közepén
igyekszik még kicsit
és
a
folyóra jut
éhesen kapkodja kertünk szúnyogjait
én
csak várom az esőt
bőrömre hulló édes enyhítőt
talpamat már égeti a por
hiába várok
hiába remélem
kérem
áztassanak a cseppek
folyjon vállamon patakokban az égi áldás
lobbanó tüzek hamvadjanak el
fáradt égből érkező bőséges permet
olthatná végre szomjamat
de
nem kímél a nap
újra lángol
hevít
esőcsepp nem érkezik
futó zápor sem mossa el
létünk felhevült karcos porszemeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése