Ne ébredj fel még tart a sötét
vastag takarót húzott magára az ég
fekete ez a paplan
áthatolhatatlan
fénycsík sem szegélyezi bolyhos peremét
négy óra
jaj
egy álom a szívembe mar
marasztalnám hosszan
lágyan és puhán
ostobán motoszkál
szabadulni akar
egérutat talál
fülledt
vihar nyomán szorul a zár
ajtó előtt összegyűlt a víz és a sár
nagy tócsában megállt
kutyám az asztal alatt horkantva szundikál
ki vigyázott ma ránk
csupán az ég
ne ébredj még
tart a sötét
besomfordál az ősz
paplan alá kúszik
duzzogva kifújja a gőzt
elküldeném de szöszmötöl és vacakol itt
hosszan sorolja sötét napok rémségeit
soká elidőz
emlékeztet
csűr és csavar
nem soká lesz forró az ágy
múlik a nyárheve nagyon hamar
hiába bújsz el akárhová
a
hajnal nem is figyel
furcsa fogócskát játszik a perc homályos tükreivel
süket a csend
vágni lehet
ezerszer átgondolom tévelygő lépteimet
semmi sem sürget mégis
ébredni
indulni
kell
gyáva vagyok
nyújtsd a kezed
ne engedj
ne engedj még el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése