Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. augusztus 7., péntek

Áradó fényben






Gyors nyílvesszőként suhan a fény
megpihen a túlparti fákon
felhők peremén
majd utat talál
hogy
szemembe éles hegyével
mélyen belevágjon
elvakít és kényszerít
hallgassam a folyó öblös hangjait
susog
csalogat
remeg
gyorsuló sóhaját vajon ki érti meg

áradás
mélybe hajló füzek gyökerét nyalogatja mohón a víz
elérte sötét bokrok legalsó ágait
de nem elég
még feljebb kapaszkodik
eltűnik a gát
eltűnnek a fehér kőrakások
a
hordalék egyre nő
parti torlaszt épít 
rombol
kedve szerint
egyre vadabb iramban játszik
szél kerekedik
megperdül egy gyenge ladik

vágyhullám éri el szívem titkos bugyrait

jöhet ár mely eltemet földnyelveket
szigeteket
szépen felépített homokváraknak
nyoma sem marad
hatalmába kerít
messzi vágyott partokat 
víz csobban
szelíd ezüstbe fordul át a fény
 érzem
parányi vagyok
szótlanul hallgatom mit üzennek
a
túlparti fák
s
folyó mederből kicsapni készülő habok.
/Feladvány - vágyhullám.../

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése