Elvágyódás

Ringat még a nyár

friss illata száll

hajnali szélben

csábító cseppeket

hullat végre az ég

harmatos levél

mosdatott füvek

tépett szirmok

súgnak-búgnak

küldenek titkos üzeneteket

hogy

véget ér a nyár

játék volt nem fáj

mi nem hiszünk nekik

végtelenbe nyújtózó percek kapaszkodnak itt

minden jót ami volt

szívünkbe préselünk

vöröslő jelek a folyó felett

kérdőjel villan fel a Dunán

pillanat szalad

halvány hajnal álmodó színei

marasztalnak nyarat

hazudjunk hát mi is hogy velünk marad

zsongó

zsibongó szavak

mindegyre hullanak

kései mosoly nyugalmat rabol

hiába keres és kutat

nem lesznek új utak

 

vállamra rebben az emlék

s

szívemre szakad egy kósza mozdulat

aztán

az

élet a  bódult álmokért

mindent visszakér

késhegyének pengés hidege

közönyösen bőrünkhöz ér.

(feladvány - elvágyódás)