 |
| Ünnepi sorakozó... |
Úgy szeretem én a havat
a
kopott cipős emlékek tolulását
madárnyomokat a hóban
autóban ülve
reflektor fényében
táncoló pihécskék ragyogását.
Úgy szeretem a telet
hiszen szerettem akkor is
amikor
átázott az örökölt bakancs
testvéreim kinőtt kabátja
nedves lett a kesztyű
hógolyót dobáltunk egymás nyakába.
Úgy szeretem a friss
fehér világot
ahol még senki sem
hagyott nyomot
s
elsőként léphetek
porcukros partra
szippantani egy jó nagyot.
Úgy szeretem a hajnalt
mikor
begyújtok
kint még csend honol
de itt már halvány fényt vet
az
akácfa lángja
ablakon át
figyelek minden életmoccanásra.
Úgy szeretem hogy
tűz pattog s meleget ont ma is a kályha
s
ha útra kelek
burkolózhatok
jó meleg "saját" kabátba
van
sál
sapka
csizma
kesztyű is akad valahol
de kinek a nyakába dobhatok hógolyót
s felém ki kiáltja?
Úgy szeretem én a telet!
Ha hideg van és hull a hó
s
lapátolni kell
nem gondol sajgó derekára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése