M. J.
Hó
jég
fény
szürke és arany
csendben kél a nap
csupán a zászló nyugtalan
leng és csapong néha beakad
hajnali derengés hófolt még akad
csillag most nincs sehol táguló egeken
felhők közt bandukolnak az éji vándorok
dal szól itt s te felhők pereméről lábaid lógatod
évek jönnek mennek odaátról bölcsen nézel felénk
nap kél hold fogy föld tovább forog minden mozgásban
léttitkait tudod - bármit megtehetnek az örök vándorok
földi utunk porát jegét többé velünk sosem taposhatod
fújhat szél rázhatja vadul a hatalmas vén fákat
kalapod peremén nem kóborolhat bánat.
Bajmolódok néha szigorod lábnyomával.
Csillagmesszeségben
kedved tudom a régi
nem feledem a leckét
nagy kaland az élet
éveink sebesen
elszállnak
dúdolsz valamit
hallhatatlanul
megérti a szél
szívünkig
sodorja tovább
és
még azon is túl...
Igen, kedves Márta, egyedi nagy kaland, megismételhetetlen......
VálaszTörlés