Éber éjszaka itt
hol
semmi sem vakít
hol
párás part felett ismerős csend sivít
vén fa ága hidegben remeg
kísértett fütty hasít a homályba
s
álomtalan dallam unt keringőjét járja.
Ez
itt a kert
szirmukat vesztett sóhajok
ez
a
folyó
hazahívó
reggelre talán majd felragyog.
Itt tart a vágy mely lassan tovaillant
parányi fények csillaga igazít
korom és sötét takarja
létem holnapi titkait
aludhatnék még
de
idebenn szívneszek motoznak
makrancos létdac dorombol
ölelésre éhes
perc s elszabadulhat a bánat
résen vagyok hát
fürgén harapom át
torkát az elmúlásnak
múlt és jelen
összegabalyodva várnak
rohanó évek batyuját
rongyig cipelem
s
ha
fáj és sajog
csacska dalt dúdolok
létbújócska és játék
"dombon törik a diót"
elmúlás te nyughass és várj még
konok a sors s makacs
őszbe libbenő szép szavak
arannyal ékes alkonyat
TE
tanítasz
s
rám hulló mosolyod
pazarló ajándék.
És az éjszakai nóta:
Bolond, mint te
Bolond, mint te
"...elmúlás te nyughass és várj még". Éppen a temetőkről gondolkodtam pár perce. Igen, így legyen, várjon még az elmúlás.
VálaszTörlésÉn pedig a létről, tegnap voltam 71 éves.
TörlésKicsit megkésve, de boldog születésnapot és egészséget kívánok.
TörlésSzépen írsz. Ismét. Majd előveszem, ha elmúlás kísértésem van. Igen, várhat meg, de néha nehéz váratni. Ilyenkor Hobó Viszockij cd-t hallgatok.
VálaszTörlésSzületésnapi vers ez - magamnak. Kedvelem azt a cd-t.
VálaszTörlésIsten éltessen!
Törlés