Régi mesék és elképzelt játék
járdaszélén álltunk
ma sem tétováznék
fel
le
szét
össze és vissza
kavargott sorsunk
s
most őszi ködben
földre tapadt levél
lépteink siratva könnyeket kóstol
nincs holnap és nincsen visszaút
bármilyen dalt is hallgatunk.
Mert búcsú ez
hiába dúdolom hogy ringass még
széthulló léthatárokon
maradjunk meg egymásnak
túl ezerszer
megszegett szózuhatagon.
Ropog a tűz
vöröslő láng és parázs
melegíthet
de
bennem más az akarás
öleljen karod
hosszú kemény tél közelít
jéggé dermedt cseppeket
ringatnak az ágak
arcom fordítanám fényed felé
s
ha
fáj
ha
sajog
várlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése