Sorok között...

Korán van még, úgy látom a viharos szél lassan elcsendesedik. Ablakon, a földig kilátón porszem, maszat, eső cseppek és praclik lenyomatai. Korán van még a nap kelet felől már sebesen közeledik, s ha nem sietek a betűkkel, hamarosan semmit sem fogok látni, mert sugara elvakít. A kert teljes vadulásban zöldell, karcsú szárán újabb pipacs virít, a szél messze elsodorta az első virág selymes szirmait.

Hallgatom a madarakat, s olvasgatok itt. Szépséges és sokat sejtető írásokat is, finoman beleszőve a mára, holnapra vonatkozó vágyak színei. Nekem vörös ma szín, tolakodóan, harsányan nyomja arcomba, fülembe a durvaság, a hatalomvágy nem egyszer megélt hitványságait. 

Új filmet játszanak az élet mozik - tavasz vadkeleten... s teljes hangerővel harsogják az elorzott csilingelően szép tavaszi dal sorait. Minden  madár társat választ... s a többi...

Egy férfi arcán mérhetetlen aggodalom jelei,  anyjához hajol, rövid tőmondattal: Anyám már listáznak is..., s egy anya hallgatja, egy a sok közül, aki hetek óta döbbenten figyeli, hogy a "friss szellők" mit művelnek, csendes megérinti gyermeke kezeit.

S nekem,  aki sok mindent megéltem már, a gondolattól is régről ismerős borzongás és fájdalom  járja át zsigereim.

 S lám már itt is van a nap, szemembe bök, belém hasít, alig-alig látom a klaviatúra óriás betűit, miközben fontolgatom a helyzetet sorsomat illetően itt. Új nap következik, új hírekkel, új szennyes őrülettel. Az agyam egyre csak visszhangozza a tegnap szavait   - amit iróniaként mondtak ki - "el kell ezeket takarítani"..., lehet, hogy poénnak szánják, bennem mégis bekapcsolódtak a vészjelző régről ismert hangjai. Vitriolos humor, ámbár az uraknak úgy tűnik későn tetszettek felébredni...

Szétnézek és spekulálok vajon hogyan fogják megoldani? A gáz ára az egekben, ezért a teljes megsemmisítés momentán nem opció, talán lenne rá igény, talán még kapacitás is, de szerencsénkre egekben vannak az energiák árai. Vagonokkal, s már készíthetem utazó bőröndömet, tanakodjak azon, hogy kicsit vagy nagyot vigyek?! Annyiszor voltunk már eltakarítva, hogy rutinos pakoló leszek. Hosszú időre, ennél hidegebb, még zavarosabb időre készüljek, vagy csupán rövid kirándulás lesz a józanságból, s a sulykot elvetők hamarosan észhez térnek, és egy rossz álom, elcseszett film  lesz csupán, amit most nézek?! 

Fordulhatnék hátra, súghatnám nekik, akik életen át cipelték a vörös buzgalom bélyegeit... Anya, apa... megértük, újra megéljük, azt amit ti!

Listázás, besúgás, kirúgás, kíséri e szép új világ idegrohamait, s van aki aggodalom nélkül, talán felszabadultan nézi ezt a döbbenetes, felkavaró régi új mozit. Mintha leporolták volna a proletárdiktatúra recsegő hangon megszólaló régi filmjeit. 

IRÓNIA... ÁRAD.